Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Tamás Ágnes: „Talpra magyar, hí az urna!” Választások és választási kampányeszközök élclapokban (1867–1875) (Bodnár Krisztián)
TÖRTÉNETI IRODALOM Tamás Agnes „TALPRA MAGYAR, HÍ AZ URNA!” Választások és választási kampányeszközök élclapokban (1867-1875) Bálint Sándor Szellemi Örökségéért Alapítvány, Szeged 2020. 153 oldal Tamás Ágnes fő kutatási területe a politikai karikatúra, s bő egy évtizedes tudományos tevékenysége során számtalan konferencia-előadásban, ismeretterjesztő közleményben, szaktanulmányban, illetve monográfiában foglalkozott a 19-20. századi gúnyrajzokkal, illetve sajtótörténettel. Korábbi műveiben többek között a nemzetiségek reprezentációját vizsgálta az élclapokban, az ellenségkép létrehozásának módozatait, a különböző bel- és külpolitikai események (kiegyezés, háborúk, országgyűlési választások) karikatúrákon való megörökítését elemezte, s jelentős munkát végzett a dualizmus kori sajtóirányítás működésének feltárásában is. Itt ismertetett kötetével a szerző az általa jól ismert terepre kalauzolja el az olvasót, amely egy szűk évtized politikatörténeti eseményeit tekinti át a választások, illetve az azokkal foglalkozó vicclapok tükrében 1867-1875 között. Ez a nem egészen tíz év rendkívül izgalmas és mozgalmas időszaknak bizonyult, az 1867-ben kezdődő korszak ugyanis nemcsak a társadalom polgári átalakulását hozta magával, hanem a modern parlamentarizmust is, annak minden előnyével és hátrányával együtt. Az ideológiai alapon szerveződő pártok megváltoztatták a választások jellegét és a kampánymódszereket, jóllehet a kiegyezést követően a rendszer még e tekintetben is formálódóban volt. Tamás Ágnes jelen munkája ezt a még képlékeny szisztémát mutatja be, s szerzői koncepciójának egyik fontos pillérét jelenti az a felfogás, amely a humornak ellenségképző, illetve feszültséglevezető funkciókat is tulajdonít. A kötet bevezetőjében olvasható kulcsmondatok szerint a kampányok „felszínre hozzák az elfojtott, a két kampány között kordában tartott indulatokat, az ellenségkép könnyebben kitapinthatóvá, megrajzolhatóvá válik. A kampányidőszak karikatúrái és szövegei a politikai-társadalmi konfliktusok sűrített lenyomatát adják.” (10.) A monográfia főcíme (amely egy, a kötetben is idézett választási versből származik) egyértelműen utal Petőfi Sándor Nemzeti dalára de egyúttal azt is jelzi, hogy a kiegyezést követően a forradalmi vers az eredetitől eltérő kontextusokban is felbukkant: egyrészt szellemes(nek szánt) parafrázisok is születtek belőle, másrészt az 1848-1849-es esztendők történéseit is megidézve, az akkori eszméket, korszereplőket emlékezetben tartva a „csatatér” politikai síkra helyeződött át. Az alcím pontosítja a kiadvány tartalmát, illetve az elemzés időhatárait: Tamás Ágnes e munkája a kiegyezést követő első három országgyűlésiképviselő-választás kapcsán a korabeli élclapok kampánytechnikáit vizsgálja. A bevezetőben a szerző megindokolja a téma és az időkeret kijelölését: noha a dualizmus kori választások eseménytörténetét a magyar történetírás jól feldolgozta, a korabeli sajtónak a politikát alakító hatásairól meglehetősen keveset tudunk. Tamás Ágnes megfigyelései szerint már az 1860-as években is ráébredtek a pártokhoz kötődő média befolyásoló szerepére, illetve nagy jelentőséget tulajdonítottak a humornak és a sajtónak, miközben a mondanivalót öszszesűrítő közlések - például a karikatúrák - megértése előismereteket igényelt, így ezek által kevésbé hatásosan lehet(ett) átadni az üzeneteket, mint akár egy hosszabb, részletesebb programcikkel. A kötet alcímében jelzett időintervallum rövid, ez a periódus mégis rendkívüli fontosságú volt: ebben a szűk egy évtizedben dőlt el, sikerül-e legitimálni a kiegyezéses rendszert, hatalmon marad-e a kormánypárt. Ezért is váltak meghatározó eseményekké a választások, illetve az azokat megelőző „kampányidőszakok” (a szerző hangsúlyozza, hogy ekkoriban még nem volt ismert a mai értelemben vett kampány fogalma és tartalma). SZÁZADOK 156. (2022) 5. SZÁM 1068
