Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Antal Molnár: Die Formelsammlungen der Franziskaner-Observanten in Ungarn (ca. 1451–1554) (Kertész Balázs)
TÖRTÉNETI IRODALOM ban a történetírás érdeklődésének középpontjába került, amit a konferenciák nagy száma mellett az is jól mutat, hogy több obszerváns ferences rendtartomány - a lengyel, az ír, a cseh, a szász és a magyar - modern feldolgozása is megszületett. A különböző forrástípusok szisztematikus feltárását illetően azonban egyenetlenség tapasztalható: míg a kutatók többek között a ferences filozófia és teológia dokumentumait, valamint a lelkipásztorkodáshoz kapcsolódó irodalmat régóta vizsgálják, addig az adminisztratív írásbeliség termékeinek feltárásával, kiadásával és feldolgozásával kevesebbet foglalkoztak. Ebben a historiográfiai közegben a magyarországi obszerváns ferences formuláriumok publikálása különösen fontos előrelépést jelent. Az első fejezet végén kaptak helyet a köszönetnyilvánítások, és itt értesülhet az olvasó arról, hogy Szovák Kornél volt a kötet lektora. A bevezetés második fejezete az írásbeliség magyarországi intézményeit és a formuláskönyveiket tekinti át, ami azért fontos, mert a kötetben közzétett iratminta-gyűjtemények elsődleges kontextusát az a történeti-földrajzi környezet jelenti, amelyben összeállították és használták azokat. A 14-16. századból fennmaradt formuláriumok lényegében négy intézménytípushoz kötődtek: a királyi kancelláriához, az egyházi bíróságokhoz, a hiteleshelyekhez és a szerzetesrendekhez, nevezetesen a ferencesekhez, a premontreiekhez és a pálosokhoz. A gyűjtemények egy jelentős része a 16. században - részben már Mohács után - jött létre, ezek közé illeszkednek az obszerváns ferences formuláriumok is. A magyarországi obszerváns ferences írásbeliség emlékeinek számba vételére, valamint a négy iratminta-gyűjteménynek ezen dokumentumok között történő elhelyezésére a harmadik fejezetben kerül sor. A 15. század végén és a 16. század első évtizedeiben létrehozott művek és kéziratok többsége három nagy műfaji csoportba tartozik: az elsőt a liturgikus kéziratok, a másodikat a lelkipásztorkodáshoz kapcsolódó munkák - például Temesvári Pelbárt és Laskai Osvát nyomtatásban megjelent sermó^yü]reményei - alkotják, a harmadikat pedig a vikária kormányzatához köthető összeállítások képezik - például a normatív szövegek (konstitúciók és regulamagyarázatok) vagy a rendi krónika -, és ide sorolhatók a részben önálló formuláskönyvként, részben vegyes tartalmú kötetekben hagyományozódott formulagyűjtemények is. A korunkra maradt kéziratokban természetesen gyakoriak a tematikai átfedések. Az egyébként alapos áttekintésből kimaradt a Temesvári Pelbárt által elkezdett és Laskai Osvát által befejezett Aureum rosarium theologiae című négykötetes teológiai enciklopédia, amelynek az egyes kötetei első alkalommal 1503-ban, 1504-ben, 1507-ben és 1508-ban jelentek meg nyomtatásban. Az áttekintés végén a szerző joggal hangsúlyozza, hogy az obszerváns ferencesektől nagyon kevés eredeti irat áll a kutatás rendelkezésére, és azok is csupán néhány típust képviselnek, a rendkormányzati iratanyag és a szerzetesek közötti levelezés szinte teljes egészében elpusztult. Ez a körülmény még inkább megnöveli a formuláriumok jelentőségét, mivel azok - egyebek mellett - nagy számú, mára elveszett eredeti irat többé-kevésbé teljes szövegű másolatát is tartalmazzák, s emiatt rendkívül fontos szerepet játszanak az intézmény történetének, ezen belül az obszerváns ferencesek adminisztratív írásbeliségének a megismerésében. Európában a 13. és 14. század fordulójától kezdve maradtak fenn ferences formuláriumok. A negyedik fejezet a négy magyarországi iratminta-gyűjteményt ezek összefüggésében vizsgálja. A külföldi összeállítások között mindössze négy önálló formuláskönyvet találunk, a kisebb terjedelmű gyűjteményeket többnyire rendkormányzati és pásztórális segédkönyvekbe vagy teljesen vegyes tartalmú kéziratokba másolták be. A formuláriumok virágkora a 15. századi obszerváns reformokhoz köthető. A Molnár Antal által közzétett 878 iratminta nagyságrendjét a nemzetközi összehasonlítás jól érzékelteti: az eddig feltárt 25 ferences gyűjteményből körülbelül 550 levél szövege jelent meg kiadásban. 1063
