Századok – 2022
2022 / 5. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Fedinec Csilla – Font Márta – Szakál Imre – Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság (Kosztyó Gyula)
TÖRTÉNETI IRODALOM Fedinec Csilla — Font Márta — Szakái Imre — Varga Beáta UKRAJNA TÖRTÉNETE: RÉGIÓK, IDENTITÁS, ÁLLAMISÁG Gondolat, Bp. 2021. 444 oldal Az Ukrajna története... 432 oldalnyi tényleírást tartalmaz, illetve 12 oldalon az ukrán területek történeti kronológiáját közli. Kilenc fejezetből, negyvennégy alfejezerből áll, ami további 169 alfejezerre oszlik, tehát a kézirat roppant tagolt, s bár néhol már zavaró is egy-egy indokolatlanul beszúrt rövid alfejezet, a munka szerkezete alapvetően világos, jól áttekinthető. A kötet bevezetőjében ugyanakkor keveset tudunk meg a kiadvány céljáról. A szerzők e hatalmas vállalkozást szerényen így indokolták meg: „Az olvasó mindig benne van a történetben. Nem akarjuk semmiről meggyőzni, legfeljebb színesíteni a látóterét.” (11) A valódi cél sokkal jobban kidomborodik a hátsó borítón közölt ismertetőből, mely szerint az ukrán etnogenezisen vezetik végig az olvasót leírásukkal, „az ukránság történetén az őshazájától egész a jelenig”. A kötet főleg a szerzők korábban megjelent munkáit, illetve a nemzetközi szakirodalom jelenlegi kutatási eredményeit teszi közzé leíró jellegű tárgyalási módban. Az első fejezetben a szerzők a mai Ukrajna területének csaknem 400 éves történetét tekintik át a Kijevi Rusztól a mongol hódítás kezdetéig. Azt a földrajzi teret mutatják be, amely a szláv népek őshazája volt a Kárpátoktól északra, a Visztula és Dnyeper közötti területen. A szerzők is osztják a nemzetközi szakirodalom állítását, miszerint az itt élők közösségét Vladimir feje delemsége előtt nem tekinthetjük államnak, hanem pusztán törzsszövetségnek. Az államszervezés kezdetét ugyanis a kereszténység felvételétől (988) számítják, hiszen ekkor indultak be államszervezési folyamatok és alakultak át a törzsi szokásjogok. Ukrán, orosz, angol és német kutatási eredmények széleskörű felhasználásával ismerhetjük meg a Vladimir fejedelem halálát követő trónharcokat Kijev város birtoklásáért csakúgy, mint a kunok támadása nyomán a Dnyeper menti kereskedelem hanyatlását, vele párhuzamosan pedig Csernyihiv és Halics-Volhínia jelentőségének növekedését, a Kijevi Rusz belső széttagolódását. A könyv második egysége a Kalka menti összecsapás (1223) leírásával kezdődik, amely a mongol hadak hódításainak nyitányát jelentette a Fekete-tenger északi parvidékén. A mongol jelenlét újabb és újabb hadjáratban nyilvánult meg, amely állandó hadszíntérré tette az ukrán területeket. Bár szerveződtek mongolellenes mozgalmak, ezek azonban elbuktak, így a 13. század végén, 14. század elején a Kijevi Rusz ütköző területté vált az Arany Horda, az egyesülő Lengyel Királyság és a felemelkedő Litvánia között. A szerzők véleménye szerint ez volt az az időszak, amikor a politikai keretek átalakulásával tovább mélyültek a keleti szláv régiók közötti különbségek, megjelent a belarusz és ukrán identitás, nyelvi különválás. A következő fejezet robosztus része a kötetnek (230 oldal), amely az ukrán területek késő középkori eseményeiről szól. Megelevenedik a litvánok felemelkedése s ezzel párhuzamosan a lengyel befolyás alá kerülő Halics és Volhínia meggyengülése. A nyugati ukrán területek lengyel integrációja együtt járt a magdeburgi városjog megjelenésével, ami fejlesztő hatással volt a gazdasági és kulturális állapotokra. Fontosnak tartom kiemelni, hogy mindezt nemzetközi, főleg lengyel munkák alapján tárja elénk a szerzői gárda, ami ismét bizonyítja, hogy otthonosan mozognak a vonatkozó szakirodalomban. Ebben a fejezetben található - véleményem szerint - a kötet egyik legfontosabb alfej ezete, az ukrán kozákság genezisének vitás kérdéseivel foglalkozó szövegrész. Alaposan számba veszik a szerzők azokat a narratívákat, amelyek a 17. századtól napjainkig jelentek meg a kozákság eredetéről. A vitát összefoglalva egyértelműsítik, hogy a „kozák” elnevezés bár török eredetű, az nem egy konkrét etnikumra utalt, hanem egy foglalkozásra (a határőrszolgálatot teljesítő katonára), így a tatár kozákság elszlávosodásával alakult ki az ukrán kozákság a sztyeppén. 1059 SZÁZADOK 156. (2022) 5. SZÁM
