Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Balogh Ádám Tibor: Epizódok az Osztrák–Magyar Monarchia és Brazília kereskedelmi kapcsolatainak történetéből
KL OSZTRÁK-MAGYAR MONARCHIA ÉS BRAZÍLIA KERESKEDELMI KAPCSOLATAI a szabad árucserét, mivel a magyar területeket érintően a legjelentősebb bevétele a vámjövedelmekből származott. A bécsi vezetésnek azonban be kellett látnia, hogy a kereskedelem modernizálásához elengedhetetlen feltétel a vámhatárok megszüntetése. Ez a lépés segíthette elő a későbbiekben az osztrák, majd a kiegyezés után a magyar kereskedelem érvényesülését is a világpiacon.58 1850. október 1-jével az osztrák-magyar gazdasági kapcsolatrendszerben új korszak kezdődött. A Magyar Királyság és az osztrák örökös tartományok között megszűnt az addigi vámhatár. Ezzel olyan minőségi változás következett be, amely hosszú távon lehetővé tette, hogy megszűnjenek a szabad kereskedelmet ellehetetlenítő belső vámok és vámilletékek, s immár egy szinte egységes vámterület59 állt fenn a külföldi államok, így Brazília felé is.60 58 John Komlos: Az Osztrák-Magyar Monarchia mint közös piac. Bp. 1990. 35-36. 59 Szinte egységes, mert a szabadkereskedelmi övezetekre vonatkozó vámtarifákat még negyven éven át fenntartották. Ezek a tengeri kereskedelem szempontjából fontos kikötőket - Triesztet és Fiúmét - érintették. Magáról a vámszövetségről időről időre megegyeztek egymással az osztrák és magyar kormányok. Az iménti kikötők szabad kikötői státuszának eltörlése 1891-ben történt meg - a kereskedők számára vámmentes helyek továbbra is maradtak, mint például a fiumei Punto Franco területe. (Pelles AT.: Az Adria Magyar Királyi Tengerhajózási Rt. i. m. 188.) 60 Gunst Péter: A magyar mezőgazdasági kivitel (1850-1914). Agrártörténeti Szemle 29. (1987) 262-291., itt: 262. 61 Katus László: Az Osztrák-Magyar Monarchia közös piaca. In. A Monarchia kora - ma. Szerk. Gerő András. Bp. 2007. 22-23. 62 ScottM. Eddie: A pénzügyi függetlenség korlátái a vámunió szuverén államaiban. Az Osztrák-Magyar Monarchia mint „adóunió” 1868 és 1911 között. Aetas 19. (2004) 1. sz. 202-217., itt: 202-203. A külkereskedelem szempontjából fontos lépés volt a kiegyezés. A kompromisszum egyfelől létrehozta az Osztrák-Magyar Monarchia államszervezetét, másfelől rendezte a két állam közti politikai, jogi és gazdasági kapcsolatok rendszerét. A kereskedelem közös érdekű ügynek számított. Az 1867. évi 16. te. rendelkezett a vám- és kereskedelmi szövetségről, s arról, hogy a más államokkal kötött megállapodások, melyek a kereskedelmet, a vámokat, a hajózást, a konzulátusi, posta- és távirdai szerződéseket illették, egységesen érvényesek legyenek mind az osztrák, mind pedig a magyar félre nézve. Fontos hangsúlyozni, hogy az egységes vámterületről szóló megegyezés immár két, gazdaságilag önálló irányítás alatt álló, de eltérő természeti adottságokkal rendelkező államrész között jött létre, ami meghatározó tényező volt az exportcélokat és az importigényeket illetően.61 Scott M. Eddie szerint: „Ausztria-Magyarország több volt, mint egyszerű vámunió: igazi közös piacként működött teljes monetáris integrációval és részleges adóunióval. Sőt a »gazdasági kiegyezés« a termelési tényezők, a munkaerő és a tőke teljes és szabad áramlását biztosította a két ország között.”62 Mindezek alapvető fontossággal bírtak a Brazíliával folytatott kereskedelmi ügyek tekintetében 1030
