Századok – 2022
2022 / 5. szám - TANULMÁNYOK - Arany Krisztina: Firenze és a Német-római Császárság kapcsolata IV. Károly uralkodásától Luxemburgi Zsigmond haláláig
FIRENZE ÉS A NÉMET-RÓMAI CSÁSZÁRSÁG KAPCSOLATA adóbevallásában azt állította, hogy „ő [Zsigmond király] nagyon rossz adós, erről bárkitől, akinek üzleti ügyei vannak abban az országban, hírt kaphat”.78 78 Giovanni di Bartolomeo Panciatichi adóbevallása, ASFi. Catasto 1427. 53. föl. 1014. 79 Valójában az első császár, aki 1432 után Firenzében járt, III. Frigyes volt 1452-ben. Lásd Niccolo Machiavelli: Le Istorie florentine. Firenze 1843. 6. b. 287. 80 Zsigmond 1432. évi bevételeiről lásd E. Kovács P: Zsigmond király i. m. 206. (Appendix 5). 81 Villani, M.: Cronaca i. m. b. 4, c. 76, 145. *** A politikai és diplomáciai kontextus, mint láthattuk, erősen alakította a Luxemburg-uralkodókról alkotott képet Firenzében, a személyes tapasztalatok pedig elenyészőek voltak ahhoz, hogy ezt a képet jelentősen megváltoztassák. A császárok többnyire rettegett, bár olykor támogatott itáliai útjaik adhattak ugyan erre lehetőséget, és bár Firenze mindent megtett, hogy megvédje kapuit egy esetleges császári látogatástól, és minimalizálja a tárgyalások során elszenvedett anyagi veszteségeit, az Itáliába érkező császár és kísérete mindig általános kíváncsiságot ébresztett.79 így volt ez VII. Henrik esetében is, és nem volt ez másként utódainál sem. Ami Zsigmondot illeti, meglehetősen késői, 1431-1433. évi római útja olyan időszakban zajlott, amikor uralma stabil volt. Sienai tartózkodásának finanszírozását ugyanakkor természetesen nagyrészt a sienai kormányzat és az itáliai szövetségesek által nyújtott alkalmi kölcsönök fedezték.80 A firenzeiek reakciója a toszkán területeken keresztül Rómába tartó császári utazások kapcsán, amelyeket IV. Károly és Zsigmond esetében igen nehezen éltek meg, és az a tény, hogy a különböző császárok aktív és passzív magatartását egyaránt legalábbis fenntartással szemlélték, további kérdéseket is felvet. Ügy tűnik ugyanis, hogy egyfajta kulturális ellentét is hozzájárult ennek a távolságtartó és gyanakvással teli hozzáállásnak a kialakulásához - annak ellenére, hogy a firenzeiek éppen rugalmasságukról voltak ismertek, amellyel hatékonyan és könnyen működtek idegen környezetben. Ez az ellentét többféleképpen jelenik meg az elbeszélő forrásokban, kezdve a hatalom és a tekintély reprezentációjára vonatkozó elvárásoktól, melyek nem teljesültek, a fejlett és gazdag városi környezetből származó firenzeiek által képviselt viselkedési normák és a császári udvar reprezentációja közötti különbségek megjelenítésén át egészen a német kíséret és az itáliai lakosság közötti félve várt, de általában be nem következett konfliktusokig.81 Mindennek legegyértelműbb megfogalmazása Matteo Villani krónikájában olvasható, aki szerint a németek nyelve és szokásai barbárak, míg az itáliaiak nyelve, szokásai és törvényei alkalmasak arra, hogy a világ tanítómesterei legyenek. Megjegyezte, hogy ez az oka 1018
