Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
SÁRTENGER ÉS BÚZATENGER lyett, akkor a kép mozaikosabb.131 A Tiszántúl felén (Viharsarok, Szabolcs) nem volt növekedés, ahogyan a Kiskunságban sem. A Sárrét, a Jászság, a Bodrogköz, a Taktaköz és a Szatmári-Tiszahát térségében viszont ez fejenként 5-10 korona többletet eredményezett, ami 60-90 kg búzával vagy 20-30 kg kenyérrel egyenlő. 131 Uo. 205. térkép. 132 Uo. 150-151. térkép. 133 Uo. 153. térkép. 134 Uo. 149. térkép. Ezek után joggal tehető fel a kérdés, hogy 1910-re milyen általános társadalmi hatással bírtak a szabályozások - a demográfiai nyomás lokális csökkentésén túl? Voltak kistájak, ahol a szabályozás kedvezett a gabonatermésnek (Sárrét). Másutt megmaradt az állattartás nagyobb szerepe (Szatmári-Tiszahát, Debrecen). A lokális sokszínűség mellett azonban fontosabbak azok az általános társadalmi trendek, melyeket a folyószabályozások éppúgy nem tudtak megoldani, mint ahol nem volt szabályozás, vagy ahol a szántók kiterjesztése kedvezőbb talajon történt meg (Maros-hordalékkúp - itt viszont nem a kistermelők kezébe került a jó föld). A zselléresedés kapcsán említett egzisztenciális gondok súlyosbodtak: 1900-ban az Alföldön egységesen 10% körül volt a napszámra kényszerülő önálló kisbirtokosok aránya a mezőgazdasági keresőkhöz képest, 10 év múlva pedig ez már 15-25% volt.132 A birtokosok számának 20-50%-os növekedése mellett133 az életképes kisbirtokok száma az Alföldön 30-50%-kal csökkent, ami messze meghaladta az országos átlagot.134 Egzisztenciálisan tehát a szemtermelés előtérbe kerülése nem jelentett kitörést: hiába termelt gabonatöbbletet a terület, azt fel is élte. A legelők és rétek 1895-1910 között folytatódó csökkenése magával vonta a szarvasmarhaállomány nagyságának mélypontra zuhanását 1935-re (igaz, a világgazdasági válság is közrejátszott ebben). A juhok száma már 1910-re a felére esett vissza. (10. táblázat) Következtetések A szántó terjeszkedésében az első fordulatot nem a piacok 1920-as elvesztése, nem is az 1929-es világgazdasági válság okozta (ezek tovább konzerválták a kedvezőtlen helyzetet), hanem az 1945 és 1947 között tartó aszály. (6. ábra) A gépi és állati igaerő nagy részének elvesztése miatt 1948-ra országosan 90 000 ha szántó művelésével hagytak fel a gazdálkodók. Az 1952. évi szárazság után már folyamatos a szántóföldek csökkenése: az 1973-as olajválságot követő hét éves periódus során, „racionalizálás” címszóval 300 000 hektár szántóföld került más művelési ágba. A csökkenés 1990 után is folytatódott. 1999-2000 között rendkívüli aszályok és az 1942 óta mért legnagyobb kiterjedésű terület, 435 000 ha, míg 2000-2001-ben 375 000 ha került víz alá. A két belvízesemény következtében előbb 210 000 ha, majd újabb, nagyjából 180 000 ha szántót soroltak más művelési ágba. 988
