Századok – 2022
2022 / 5. szám - TERMÉSZET – TÁJ – TÖRTÉNET - Demeter Gábor – Szilágyi Zsolt – Pinke Zsolt: Sártenger és búzatenger. Mérlegen az alföldi gabonakonjunktúra és a vízszabályozások regionális következményei (1720–2020)
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ZSOLT - PINKE ZSOLT legfeljebb 20 százalékponttal emeltek.93 Az Alföld ellátásbiztonsága - az időjárási anomáliák, árvizek gyakoribbá válása ellenére - önmagában nem is tette volna szükségessé a Tisza szabályozását, hiszen ez már 1830-ban is biztosított volt. Az alföldi többlet (a Glósz-féle 9 pm-hez képest) viszont így a népességnövekedés ellenére 1910-ig 2,6 pmről 15 pm/fő fölé nőtt, ami egyértelmű növekedés, bár a Drávát nem szabályzó, Kisalföld nélküli Dunántúl is elérte ezt a fajlagos értéket, a korábban gabonahiányos és szabályozható folyóval nem rendelkező Északnyugat-Felvidékről nem is beszélve. 93 Ljuben Berov: Transport Costs and Their Role in the Balkan Lands in the 16-19th Centuries. Bulgarian Historical Review 3. (1975) 4. sz. 81. 94 Igaz, 1910-ben a kisbirtokon a nagybirtoknál magasabb volt a szántók részesedése, 80% feletti. 95 A Tiszavölgyi Társulatot és a Tisza-völgyi szabályozó társulatok vezetését az Almásy, Andrássy, Dessewfly, Károlyi, Lónyay, Szapáry grófok és bárók dominálták. 96 A bodrogköziek is akkor adták be a derekukat, mikor Szatmár elkezdte a túlparton az ármentesítést. Deák A.: Tisza-szabályozás i. m. 325. 97 Ha 1786-ban a zselléreket leszámítjuk a kb. 20 000 családfő köréből, akkor még nagyobb az érték, 13 kh, mely 9 kh alá esik 1895-re. A 600 000 kh közlegelő és rét mérete (a szántó csak 250 000 kh volt) 1895-re a megyében 288 000 kh-ra esett vissza, ebből 110 000 volt a nagybirtoké. 98 Ezt Deák András is elfogadja. Deák A.: A Tisza-szabályozás i. m. 318. A látszólag kedvező számok ellenére — mivel az Alföld lakosságának növekedése 1830-1910 között (3 millióról 7-re) meghaladta az országos átlagot (8 millióról 14- re) - ott, ahol a nagybirtok dominált, a parasztság nem válhatott önellátóvá, és bérmunkából kellett megszereznie a hiányzó élelmet. Szabolcsban és Békésben 5 hold alatt volt a kisparaszti üzemméret átlaga 1910-re, miközben a szántóterület 60%-a a nagybirtok kezén volt, szemben az országos 40%-kai.94 (8. táblázat) A folyószabályozásban elsősorban az ártereket birtokló parti nemesség vett részt: néhány gazdagabb búzatermő vidéktől eltekintve a parasztság nem is vállalt szerepet a szabályozási tevékenységben.95 A szabályozás megkezdődésével minden part menti közösséget a töltésezés ügye mellé kényszerített annak a mentesítetlen területekre gyakorolt árvízszint-növelő hatása.96 Még akkor is, ha így a paraszti földterületek kiterjedése is nőtt — Jász-Nagykun-Szolnok megye változó kiterjedésű területén 200-ról 400 ezer kh-ra -, 1786-1895 között az egy paraszti birtokosra jutó szántó 9 kh körül stagnált,97 végül 1910-re az egész Alföldön leesett 5 ha alá. (9. táblázat) Csak a nagybirtok teljes szétosztása eredményezett volna Alföld-szerte 5 ha feletti paraszti gazdaságokat 1910-ben, mely a monokultúrás gabonatermelést adott körülmények között még rentábilissá tehette volna — a következő generációig. A földhasználat-váltás időpontja és iránya alapján a gabonakonjunktúrát meglovagló extenzív termelésbővítés volt a háttérben.98 De nem a használatváltással elérhető többletjövedelem volt az egyetlen haszonszerzési lehetőség a szabályozások során - a funkcióváltás során realizálható földár-növekedés tág spekulációs teret biztosított az 983
