Századok – 2021
2021 / 5. szám - MAGYAR LEGITIMIZMUS – HABSBURG SZEREPFELFOGÁS - Tóth Imre: IV. Károly visszatérései és az osztrák–magyar határkérdés ügye
TÓTH IMRE német külügyminiszter Weimarban, majd Berlinben már tárgyalásokat folytatott az anschluss lehetőségéről, sőt március 2-án alá is írták a felek azt a protokollt, amely szerint Ausztria belép a föderatív állammá átalakítandó német birodalomba. Mindezeket azonban titokban tartották, mivel nyilvánosságra kerülésük kedvezőtlenül befolyásolhatta volna számukra a béketárgyalások kimenetelét. Ez a gyakorlatban a kérdés elhalasztását jelentette.5 Döntésük helyességét az idő rövidesen igazolta. Miután ugyanis Párizsnak le kellett mondania a Rajna-határról, sőt még a Saar-vidék egy részéről is, megmerevedett az anschlussellenes álláspont a francia politikában, és ennek megfelelően a békeszerződések kifejezetten meg is tiltották a két állam egyesülését.6 A stabilizáció kérdését végül más összefüggésbe ágyazva vette ismét elő az osztrák kormány, s az ez alkalommal kidolgozott érvrendszer elég ütőképesnek bizonyult ahhoz, hogy Ausztria a békerendezés során jobb eredményeket tudjon elérni, hiszen ezúttal a francia külpolitika irányítói is támogatták Bécs törekvéseit: olyan benyomást keltettek az osztrák politikusokban, hogy Ausztria területi és gazdasági szempontból is kedvezőbb békefeltételekre számíthat, ha letesz az anschluss tervéről.7 A kompenzációt egyértelműen Nyugat-Magyarország jelenthette számára. 5 A tárgyalásokon a német fél volt a tartózkodóbb. Friedrich Ebert köztársasági elnök a békeszerződés aláírásáig semmilyen lépést nem kockáztatott volna, Bauer ezzel szemben úgy látta, hogy a háttértárgyalások és az egyesülés előkészítése a megállapodás aláírása után egy-két héttel megkezdődhet. Alfréd D. Low: The Anschluss Movement 1918 —1919 and the Paris Peace Conference. Philadephia 1974. 187-188. 6 Ormos M.: Civitas Fidelissima i. m. 10-13. 7 Otto Bauer: Die österreichische Revolution. Wien 1923. 149. A nagyhatalmaknak azonban nem fűződött érdekük ahhoz, hogy Eris almáját a két ország közé dobják, még kevésbé ahhoz, hogy Ausztria és Magyarország kapcsolatait befagyassza, s ezáltal Bécs Budapesttel szemben Berlin felé közeledjen. Annál inkább érdekükben állt a két ország közötti együttműködés, valamint a közép-európai térség pacifikálása szempontjából fontos gazdasági kooperáció megteremtése és elmélyítése. A helyzet ellentmondásos volt. A békekonferencia végül, ha kelletlenül is, de elvi döntést hozott: a Legfelsőbb Tanács 1919. május 27-31. között magáévá tette Német-Nyugat-Magyarország gondolatát, és némi megfontolás után végül a határmenti vármegyék közül Vas, Sopron és Moson nyugati részeit az 1919. szeptemberi saint-germaini békeszerződésben Ausztriának ítélte. Az osztrák békeszerződés aláírása után a magyar kormány tiltakozott a győzteseknél, és népszavazást kért a vitatott területeken. A hónapokkal később, 1920 januárjában Párizsba érkező magyar békedelegáció ennek ellenére nem sietett előhozakodni a nyugat-magyarországi kérdéssel, mivel az etnikai alapú határmódosítás 941
