Századok – 2021
2021 / 4. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Donáth Péter: Pedagógusok az 1918–1919. évi politikai forgószélben. Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején (Vörös Boldizsár)
TÖRTÉNETI IRODALOM miatt nem lehetett könnyű feladat, amelyet a szerző összességében jól megvalósított, de a kötet első és második tematikus egysége között szerkezeti kontraszt érzékelhető. Célszerű lett volna az első tematikus egységnek is külön címet adni, illetve a második részben, a vármegyei követek életpályáinak a kidolgozásánál a szorosabb kohézió és a feszesebb logikai ív érdekében bizonyos részeknél kevesebb adatot közölni. Az indigenák neveit talán jobb lett volna egységesen, németes formában közölni, illetve a Felvidék kifejezés helyett a kortársak által is használt Alsó- vagy Felső-Magyarország fogalmakat alkalmazni. Mindezek azonban mit sem vonnak le a kötet értékéből, tekintélyes terjedelmű és megjelenésű, jól megírt műről van szó, amely nagyszámú fejezetei ellenére csak kevés elírást vagy stiláris hibát tartalmaz, ez a szerző mellett a szerkesztők (Jung Eszter és Torna Katalin) munkáját is dicséri. Összegzésként megállapítható, hogy Nagy János igen kiterjedt alapkutatások és széles forrásbázis mentén, tág kontextusban tette az 1751. évi diétát és a magyar politikai elitet vizsgálat tárgyává. Mindeközben pedig meggyőző módon mutatta be a vármegyei benepossessionatus réteg országgyűlési dominanciájának formálódását. A kötet egészen biztosan nemcsak a 18. századi országgyűlések történetével foglalkozók, hanem a korszak tágabb politikai kultúrája és szereplői iránt érdeklődők számára is fontos kiindulópontot fog jelenteni. Kökényesi Zsolt Donáth Péter PEDAGÓGUSOK AZ 1918-1919. ÉVI POLITIKAI FORGÓSZÉLBEN Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején Trezor, Bp. 2020. 561 oldal A magyarországi tanítóképzés történetével foglalkozó munkáinak sorában Donáth Péter, az ELTE Tanító- és Óvóképző Karának professor emeritusa, a forradalmak és az ellenforradalom századik évfordulójához kapcsolódva, valamint munkahelye fennállásának 150. évfordulójára adta közre új könyvét. A mű első részében felvázolja a tanítóképzéssel kapcsolatos 1896— 1919 közötti viták és elképzelések alakulását, különös tekintettel az „őszirózsás” forradalom időszakára. A második részben országos szinten követi nyomon a tanítóképzést, a tanárokat és diákokat érő kihívásokat a Magyarországi Tanácsköztársaság során. A könyv harmadik része bemutatja a tanítóképzők helyzetét, viszontagságait az 1918-1920-as időszakban: az idegen megszállás alá kerül tekét és a trianoni országterületen maradiakét egyaránt. A negyedik fejezet tárgyalja a tanítóképzők diákjainak tevékenységét az 1918- 1919-es forradalmak idején, így többek között ismerteti szervezkedéseiket, bevonulásukat a Tanácsköztársaság Vörös Hadseregébe, továbbá e tetteik következményeit a forradalmak után. A könyv összterjedelmének több mint a felét kitevő ötödik fejezet a tanítóképzők oktatóinak a forradalmak alatti szerepvállalásait és ezek következményeit mutatja be, esettanulmányok segítségével. Műve elkészítéséhez a szerző hatalmas forrásanyagot használt fel: 29 levéltárét és a korabeli sajtót. Az egykorú szövegekből számos terjedelmes és érdekes idézet olvasható a könyvben, ugyanis Donáth felfogása szerint „Ha megérteni, megértetni és leírni szeretné a kort, amelyet felidézni SZÁZADOK 155. (2021) 4. SZÁM 894
