Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
A KIEGYEZÉS MINT BIZTONSÁGI JÁTSZMA negatív megközelítésben került meghatározásra, tehát rendszerint az egzisztenciális fenyegetettség, félelemérzet, bizonytalanság, a kilátástalanság és egyéb negatív érzelmek meglétének hiányával magyarázták. Annak ellenére, hogy a biztonság esetén tipikusan az individuum van a kiindulópontban, mégis az állam és a társadalom lesznek a domináns szereplők. Az egyén ugyanis elsősorban tőlük várja biztonságának a szavatolását, és adott esetben ezek válságának tudja be biztonságának vagy biztonságérzetének megrendülését is. Ez az állam- és hadászatközpontú biztonságfogalom természetesen nem magyar vagy közép-európai sajátosság, hanem általánosan elfogadott nézet volt a modern kor kezdetén az egész nyugati civilizációban.12 A biztonság tanulmányozásának (mai nevén: security studies, Sicherheitsforschung) első nagy filozófiai iskolájaként a kanti értelemben vett liberális felfogás tekinthető, amely a republikánus kormányzás idealizálásával a jó államok és kormányok mércéjévé azok béketeremtő képességét tette.13 Minél törvényesebben és szabályozottabban működnek (együtt) az egyes államok kormányai, annál nagyobb eséllyel kerülhetők el a nemzetközi konfliktusok. Erre az optimista felfogásra mért halálos csapást az első világháború, majd a Népszövetség látványos kudarca a két világháború között, nem beszélve a felemelkedő totalitárius diktatúrákról. így nem véletlen, hogy az 1930-as évektől új, egymással is versengő realista iskolák bontakoztak ki és váltak uralkodóvá a század második felében. A realisták abban egyetértettek, hogy elvetették a kanti idealizmust és abból indultak ki, hogy a háborús konfliktusok oka az esendő emberi természetben keresendő.14 Szerintük egyes országokban időnként elkerülhetetlenül olyan emberek kerülnek vezető pozíciókba, akik hatalmukat előbb-utóbb arra használják majd, hogy másokat akár háború árán is uralmuk alá hajtsanak. Ezért a realisták szerint az államoknak ennek szellemében kell megszervezniük saját védelmi képességeiket és megalkotniuk biztonsági stratégiájukat. Ez a felfogás természetesen összhangban volt a második világháborús és a hidegháborús korszakok általános életérzésével, de elvesztette kizárólagos szerepét, amikor a bipoláris világrendet unipoláris, majd multipoláris váltotta fel. Erre a nagy világpolitikai átrendeződésre adott válaszként születtek meg az 1980-as évektől a biztonság konstruktivista elméletei, amelyek megkérdőjelezték 12 A különféle biztonsági elméletekről jelenleg az egyik legjobb összefoglalás magyar nyelven: Biztonságpolitikai kézikönyv. Szerk. Deák Péter. Bp. 2007. 11-52. Ugyanerről részletesebben angol nyelven: Security Studies. An Introduction. Ed. Paul D. Williams. New York 2008. 13-72. 13 „Ennélfogva kell lennie egy különös fajtájú szövetségnek, amelyet békeszövetségnek (foedus pacificum) nevezhetünk. Ez a békeszerződéstől (pactum pacis) abban lenne különböző, hogy ennek rendeltetése csak egy háborút, amazé azonban minden háborút egyszer s mindenkorra befejezni.” Immánuel Kant: Örök béke. Ford. Babits Mihály. Bp. 1985. 29. 14 A biztonság realista elméleteiről lásd Biztonságpolitikai kézikönyv i. m. 24-32.; Security Studies i. m. 15-28. 8
