Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében
A RENDSZERVÁLTÁS ÉS AZ AHHOZ VEZETŐ ÚT AZ ORSZÁGOS RENDEZŐ IRODA TÖRTÉNETÉBEN alapesetben a nemzeti szellemi vagyon részét kellene képeznie - a rendszerváltás zavaros viszonyai között privatizálták.) Mivel az ŐRI tevékenysége fokozatosan épült le már az 1980-as évek közepétől, s e leépülés egyre gyorsuló ütemben, látványosan folytatódott a rendszerváltáshoz közeledve, a könnyűzenész társadalomnak jóformán fel sem tűnt, hogy megszűnt a szervezet, hiszen ők akkor már magánkézben lévő — a mai viszonyokhoz képest többé-kevésbé kezdetleges módon működő, gombamódra szaporodó, de sok esetben ugyanilyen gyorsan meg is szűnő — menedzsmentek iránymutatásai szerint működtek. A művelődési tárca Közművelődési Főosztályának tájékoztatójából kiderül, hogy az ŐRI egészen 1991 februárjáig adott ki ideiglenes és állandó működési engedélyeket, amit azzal összefüggésben említettek meg, hogy ha a zenészeknek és énekeseknek, továbbá a parodistáknak, a konferansziéknak, a zongorakísérőknek és a „játékvezetőknek” bármilyen további ügyből kifolyólag dolguk lenne ezekkel a hivatalos okiratokkal, akkor a VI. kerület Gorkij fasor 38. szám alatt lévő Országos Szórakoztatózenei Központhoz fordulhatnak, ahogy az artisták az Artistaképző Intézethez, ugyanennek az utcának a 3. száma alatt. Ezek elsősorban nyugdíj- és társadalombiztosítási ügyek lehettek, amelyek mind a mai napig nem jutottak teljes mértékben nyugvópontra, és a zenészek narratíváiban ezzel összefüggésben az ŐRI túlnyomórészt mint a nyugdíjjárulékaik elsikkasztója szerepel. Összegzés A pártállami kulturális monopolintézmény, az ŐRI, amely kifejezetten a Kádárkorszak kreatúrája volt, igaz, egyre csökkenő mértékben, de hivatalosan egészen a rendszerváltásig kezében tartotta a hazai könnyűzenei élet koncertszervezési feladatait. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverése után bekövetkező lassú konszolidáció egyik kézzelfogható intézménye, ha úgy tetszik, a szórakoztatáspolitika intézményesült formája lett, amely a korabeli kultúrpolitika minden fontosabb jegyét magán viselte. Részt vett a „három T” (tiltott, tűrt, támogatott) kiépítésében, a működési engedélyek kiadásával és a koncertek jóváhagyási procedúrájában való részvételével aktívan közreműködött a könnyűzenei szcéna cenzúrájában. A mindenkori hivatalos kultúrpolitika megvalósítójává, a szocialista erkölcs gyakorlati átültetésének ellenőrévé és a populáris zenei trendek befolyásolójává vált, miközben — mivel társintézményeivel ellentétben tevékenységéből adódóan nem igazán és nem mindig állt az országos érdeklődés középpontjában - óhatatlanul utat nyitott a művészvilág nem feltétlenül rendszerkonform képviselői előtt is. Az ŐRI közvetlenül a rendszerváltás előtti működése több szempontból is figyelmet érdemel. Története utolsó néhány évének részletes taglalásával 880
