Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében
A RENDSZERVÁLTÁS ÉS AZ AHHOZ VEZETŐ ÚT AZ ORSZÁGOS RENDEZŐ IRODA TÖRTÉNETÉBEN következménye lett, mivel az általa rendezett Interpop Fesztiválon 1988-ban zsűritagként Kormos Sándor is részt vett, aki a kor szintjéhez képest szintén magas tiszteletdíjat kapott. így a tárcának színt kellett vallania. Stark Antal államtitkár kijelentette: „A kialakult helyzetért a Művelődési Minisztérium is felelős, elmarasztalható személyi politikájáért, szakmai, gazdasági ellenőrző tevékenységének fogyatékosságáért.” Az államtitkár ugyanakkor hozzátette, hogy az ORI-nál a személyi felelősökkel szemben több fegyelmi eljárást is indítottak. Az ügy folyományaként az ŐRI ügyviteli rendjének felülvizsgálatára miniszteri biztost neveztek ki, akinek a feladata az ŐRI vállalattá történő alakításának előkészítése volt. Ezzel párhuzamosan az ŐRI hatósági bizonyítványát megvonták, a működési engedélyek kiadását pedig fokozatosan a művészeti szövetségek hatáskörébe utalták.183 183 Népszabadság, 1989. január 26. 8. 184 Uo. A KNEB-vizsgálat sajtóban közölt végkövetkeztetése szerint a társadalmi vagyon hűtlen kezeléséről volt szó. A KNEB az ŐRI működésének kritikáján keresztül egyúttal tükröt tartott a Kádár-rendszer hanyatló gazdasági helyzetének is: „A vizsgálat során világossá vált, hogy a bejelentők által jelzett súlyos szabálytalanságok nem újkeletűek - a korábbi vezetés alatt jöttek felszínre, folyamatot alkotnak. A vállalati fluktuáció példátlan méreteket öltött, a visszaélések állandósultak.” A jelentés a tényleges ellenőrzés hiányát emlegette, mivel a belső ellenőrzés előzőleg sosem állapított meg komoly hiányosságokat. A KNEB szerint működésében az ŐRI a gazdasági pangás jellemzőit testesítette meg, mialatt a minisztérium a korábbi években nem végzett igazán mélyreható revíziókat, holott a kultúra állami finanszírozása meglehetősen ingatag alapokon állt már az 1980-as évek végén: „Miközben a kultúrára fordítható források beszűkülnek, a kultúra intézményei anyagiak hiányában ellehetetlenülnek, a kultúra munkásai a létminimum határát súroló összegekért dolgoznak, addig egy privilegizált helyzetben lévő intézmény tisztátalan gazdálkodással milliókhoz jut és juttat egyeseket, és a megszerzett pénzösszegekkel pazarlóan bánik.” Nyilvánvalóan furcsa volt a kommunizmus korábbi évtizedeihez képest, hogy a fizetésbeli aránytalanságok ekkora méreteket öltöttek: „Nem lehet szó nélkül elmenni amellett, hogy a kulturális alaptól elvont és a szponzoroktól megszerzett összegek a kedvezményezettek egy szűk csoportja között oszlik meg, akik ily módon teljesítményükkel arányban nem álló jövedelemhez jutnak.” Szemére vetették az ORI-nak azt is, hogy a piacorientált közegben megtartotta kedvező pozícióját, és haszonélvezőjévé vált a gazdasági változásoknak.184 878
