Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében
CSATÁRI BENCE küldte el neki Müller Pál minisztériumi tanácsos.30 A MIDEM Fesztiválra,31 az 1988. január 24—30. közötti időszakra hasonlóképpen megkérte Bulányi a kiutazási engedélyt Kormostól, s — értelemszerűen a pozitív elbírálásban bízva — felvetette azt is, hogy a minisztérium illetékese is utazzon ki vele. Az engedélyt attól függetlenül meg kellett igényelni, hogy a kiutazási költséget maga az ŐRI viselte. Jellemző az ORI-vezetés hozzáállására, hogy nem egyfajta menedzserirodaként tekintett magára, hanem úgy, mintha a vezetők mindössze tapasztalatokat gyűjteni mentek volna.32 A közvetlenül a szétesés előtt álló politikai rendszerben is kötelessége volt az ORI-nak, hogy a Közlekedési Minisztériumtól engedélyt kérjen arra, hogy produkcióikkal átléphessék autóbuszukkal a határt, ezenkívül az utazó személyek költségeivel is el kellett számolniuk.33 30 MNL OL XXVI-I-67 6. d. 4251. 31 Marché International du Disque et de l’Edition Musicale (Nemzetközi Zenei Kiállítás és Vásár), a korabeli európai könnyűzenei piac legfontosabb fóruma, 1967-től minden évben megrendezik. 32 MNL OL XXVI-I-67 7. d. 6249. 33 így tettek 1987. április 14-én is, amikor az Erkel Táncegyüttes dortmundi fellépéseihez kértek engedélyt a tárca nemzetközi főosztályától, és ennek érdekében Jenőfi János ŐRI gazdasági igazgató meg is adta a sofőrök és a gépkocsi adatait. MNL OL XXVI-I-67 5. d. 2262. Ugyanígy az LGT együttesnek és stábjának (összesen 26 fő plusz rekvizit) szállítását is kérelmezniük kellett 1987. április 21-én, ugyancsak Dortmundba. MNL OL XXVI-I-67 5. d. 2323. Az LGT történetéről lásd Szántó Péter: És ilyen a boksz. Az LGT-sztori. Bp. 1985. Az ŐRI részvétele a nemzetközi koncertszervezésben Noha a Kádár-rendszerben a könnyűzene (és a komolyzene) exportja és importja az NKI monopóliuma volt, a KGST-piacot védő kötött devizagazdálkodás miatt számos alkalommal együtt kellett működnie társintézményével, az ORI-val, nem egyszer bevonva ebbe a körbe a Népstadion és Intézményeit (a továbbiakban: NSI) is, hogy az éves költségvetésükben meghatározott szerény devizakeretükből közös erővel könnyebben ki tudják fizetni az 1980-as évek második felében az enyhülő kultúrpolitikai viszonyoknak köszönhetően egyre többször hazánkba látogató nyugati sztárzenekarok szocialista relációban kiugróan magas gázsiját. Báli György a minisztériumi felkérésre beszámolót készített Kormos Sándornak, amelyben megállapította, hogy megnőtt a devizavonzatú „import” pop-rock együttesek felléptetésének anyagi kockázata, ezért jobban meg kellett fontolni, kit léptetnek fel Magyarországon. Sajnálkozva említette meg, hogy nemcsak a nyugati, de a szocialista könnyűzenei együttesek gázsijáról sem rendelkeznek friss információkkal. Valószínűleg a tárca hiányolhatta a külföldi, a szocialista embertípusnak megfelelő zenekarok gyakoribb behozatalát, mert Báli azt írta, hogy ha gazdaságosan akarnak importálni zenekarokat, akkor előtte feltétlenül piackutatást kellene végezni 851
