Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Csatári Bence: A rendszerváltás és az ahhoz vezető út az Országos Rendező Iroda történetében
CSATÁRI BENCE A könnyűzenei szcéna szereplői közül csak a kiválasztottaknak adatott meg, hogy az ŐRI bizonyos időközönként, de rendszeresen foglalkoztassa őket, a többség ritkán vagy semmilyen formában nem jutott ilyen lehetőséghez, így ők kénytelen-kelletlen, féllegális módon, maguk szervezték meg a koncertjeiket.6 Erre persze az ORI-nak annyiban mégis volt ráhatása, hogy ellenőrizték a helyi szinten, a tanácsok közigazgatási szakszervei és a rendőrkapitányságok által előzetesen jóváhagyott koncertek fellépti díjait, hiszen nem lehetett különbség egy a zenekar saját szervezésben tartott vagy az ŐRI által lebonyolított koncertjeinek anyagi megbecsültsége között. Sőt, valójában a kis falvak művelődési házaiban rendezett fellépések is az ŐRI engedélyével zajlottak, annyi különbséggel, hogy a monopolszervezet a gyakorlatban nem tett a lebonyolítás érdekében semmit, mindössze megadta a hivatalos hozzájárulását. Nem elhanyagolható bevételt termelt mindezzel együtt az ŐRI a pártállam Kulturális Alapja számára, amiből a „magas művészeteket” támogatták, így több szempontból is kulcsfontosságú szerepre tett szert a kádári-aczéli kulturális életben.7 6 A szerző interjúja Sárvári Vilmossal, a P. Mobil együttes szólógitárosával 2004. április 18-án. (A felvétel a szerző birtokában.) 7 Aczél György köztudomásúan nem szerette a populáris zenét, a könnyűzenészek jelentős részének az volt a véleménye, hogy ha tehette volna, fel is számolja a tevékenységüket. Éppen a gazdasági megfontolás mondatta vele mégis azt, hogy maradjanak fenn, mert így az általa kedvelt művészeti ágaknak is több jutott a költségvetésből. Erről részletesen lásd Csatári Bence: Jampecek a Pagodában. A Magyar Rádió könnyűzenei politikája a Kádár-rendszerben. Bp. 2016. 252-262. Aczél György 1980-as évek közepi kultúrpolitikai megfontolásairól lásd Aczél György: Művelődéspolitikánk időszerű kérdései. Bp. 1985.; Uö: Szocializmus, nemzet, kultúra. írások a kultúráról. Bp. 1985. Az állampárt általános kultúrpolitikájáról lásd Tóth István: A Magyar Szocialista Munkáspárt művelődéspolitikájának tartalma és alapelvei. Bp. 1986. 8 Erről mondja el véleményét Kóbor János a vele készített interjúban. Csatári Bence - Poós Zoltán: Azok a régi csibészek. Bp. 2016. 9 Az IRI 1982. június 15-én jött létre a KISZ KB Expressz Ifjúsági és Diák Utazási Irodájának szervezeti keretein belül, önálló gazdasági egységként, országos hatáskörrel. Központjuk a Budapest VI. kerületi Székely Mihály utcában volt, a könnyűzenei csoportjuk pedig a 32-esek terén működött. Saját bemutatkozásuk szerint a szervezet a tevékenységét „elsősorban az ifjúság szórakozási igényeinek felmérésében és kielégítésében fejti ki. [...] Célja, hogy a tömegpolitikai rendezvényekhez, országos és megyei kulturális találkozókhoz színvonalas programot szerkesszen és valósítson meg. Az ifjúsági táborok, Tanulmányomban az ŐRI történetének egyik legizgalmasabb, időbeli közelsége okán pedig a legkézzelfoghatóbb és a legjobban dokumentált, ugyanakkor talán a legellentmondásosabban megítélt időszakának, a tágabb értelemben vett rendszerváltás körüli éveknek az eseményeire, jelenségeire és azok összefüggéseire igyekszem felhívni a figyelmet. A könnyűzenei életben bizonyos értelemben már jó néhány esztendővel a fordulat évei előtt megkezdődött a Kádár-rendszer lebontása,8 ami az ŐRI esetében egyet jelentett monopóliumának elveszítésével. A szervezet ugyanis már 1982-ben megkapta — igaz, felemás módon, felülről jött kezdeményezés nyomán és a KISZ KB által végrehajtva - az első vetélytársát az Ifjúsági Rendező Iroda (a továbbiakban: IRI) képében.9 Egy 1986-ban, az MSZMP KB Tudományos, Közoktatási és 845
