Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: A modern polgári nemzetté válás eltérő útjai. A magyar és a belga fejlődés hasonlóságai és különbségei 1825–1848/49
A MODERN POLGÁRI NEMZETTÉ VÁLÁS ELTÉRŐ ÚTJAI alapcélok szolgálatában kedvezően tudja befolyásolni az európai konszolidáció folyamatát. Mindaddig, amíg Magyarország a bomladozó Habsburg Birodalom stabilizáló faktora, azaz a módosulások esetén keletkező esetleges vákuumot kitölteni képes pozitív alternatíva szerepében tudott feltűnni, a nyugati kormányok és a közvélemény kedvezően fogadta megjelenését, és óvatos fenntartásaikat jóindulatú kivárással társítva, olykor alapvető kérdésekben is támogatóan reagáltak kezdeményezéseire. Amint azonban az önmagát abszolutisztikus-militarista eszközökkel konszolidálni képes Habsburg Birodalommal szembeni törvényes önvédelmi háborújával az eredeti status quo helyreállítását akadályozó s a „stabilitást aláásó tényező” szerepébe került, nyomban szembe fordultak vele. Döntő módon befolyásolta a két forradalmi kísérlet kimenetelét az orosz szerep eltérő alakulása. Belgium hatalmas szerencséjére ugyanis az interveniálásra készülő cár tervét az 1830-ban kirobbant lengyel felkelés keresztülhúzta, miközben Magyarország esetében zavartalan zöld jelzést kapott Szentpétervár. Sorsdöntő különbség mutatkozott Anglia hozzáállásában is. 1831-ben és 1848- ban London a konfrontáció kockázatát is felvállalva, diplomáciai gépezetét és katonai egységeit egyaránt mozgósítva, határozottan fellépett Belgium védelmében. Magyarország érdekében azonban túlságosan későn kezdett el közvetíteni, miközben — rendkívül tanulságos módon, Ausztria ellenére — nem kis energiával lobbizott az észak-itáliai területi/nemzeti átrendeződés mellett. A belga külpolitika tervezését és kivitelezését jelentős mértékben megkönnyítette a számára folyamatosan egyre kedvezőbbé váló nemzetközi klíma, amelyet nagyszerű taktikai érzékkel mesterien kihasznált és alakított. Magyar szempontból azonban lényegesen kedvezőtlenebbül alakultak a nemzetközi folyamatok, s azok drámai romlása beszűkítette, majd fel is számolta 1848 tavaszának és nyarának alternatíváit, és érdemi mozgásterét megszüntetve sajátos kényszerpályát alakított ki 1849-re.82 A magyarországi negatív fordulat egyben a kora újkori belga történelmet idéző: az alkotmányos jogaiban az abszolutisztikus eszközöket alkalmazó idegen hatalom által megtámadott, törvényes önvédelemre kényszerített nemzeti ellenállás erőszakos felszámolására emlékeztetett, majd az azt követő megtorlás részeként Batthyány Lajos gróf miniszterelnök, „a magyar Egmont”83 tragikus történetét felidéző analógiát is megteremtette. 82 Erdődy Gábor: Kényszerpályán. A magyar külpolitikai gondolkodás 1849-ben. Bp. 1998. 83 Urbán Aladár: „A magyar Egmont.” In: Uő: A nagy év sodrában i. m. 439-460. 1848-1849-ben Belgium és Magyarország egyaránt egyedülálló teljesítményével jelentős mértékben befolyásolta a kontinentális folyamatok alakulását. Miközben a radikális és a forradalmi törekvésektől elhatárolódó belga politikai vezetés országának - nemzeti egységre támaszkodó - politikai-társadalmi 840
