Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Buzgó Gábor: A határmentiség kérdése és Nagyléta. Társadalmi és gazdasági változások egy bihari faluban Trianon után
BUZGÓ GÁBOR elcsatolt lakhellyel rendelkezők között is nagy mértékben érvényesült a felekezeti endogámia, a fiatal nemzedék esetében a 43 alkalomból 35-ben azonos felekezetűek kötöttek házasságot (16 református, 14 görögkatolikus és 5 izraelita pár), további 8 esetben vegyesházasság köttetett (4 görögkatolikus-görögkeleti, 3 római katolikus—református és 1 református—görögkatolikus).45 Ez utóbbiak feltehetően követték az etnikai endogámiát. A később határon túli lakhellyel rendelkezők és a nagylétaiak között köttetett házassági kapcsolatok több vallási csoportra is jellemzőek voltak. Azok az etnikumok és felekezetek, amelyek Nagyiétán léteztek, a 20. század első harmadában a trianoni államhatár túloldalán fekvő településeken is jelen voltak, s velük a századfordulón a nagylétaiak szoros házassági hálózatot tartottak fent. Az etnicitás és a felekezetiség alapján tehát 1920 után is fennmaradhatott volna ez a fajta házassági kapcsolatrendszer az elcsatolt térséggel. Az a hagyomány, miszerint a feleség a férj lakóhelyére költözik, a trianoni határváltozás után vélhetően már nem gyakorolt vonzó hatást a nagylétai társadalomra, hiszen az együtt járt volna a Romániába való költözéssel. Mindezek határozott kijelentéséhez azonban szükség lenne annak vizsgálatára is, hogy 1920 után az elcsatolt térség településeire milyen mértékű lehetett a tényleges kiköltözés (amelynek forrását szintén a házassági anyakönyvek jelenthetik), ugyanis lehetséges, hogy az államhatár két oldala között nem is a megkötött házasságok számában, hanem az esküvő megtartásához kapcsolódó szokásokban állt be változás. 45 HAKTA 1899-1929. 46 Faragó T.: Az 1851-1910 közötti időszak vándorlástörténetének újragondolása i. m. 19-20. 47 Szilágyi Zs.: Vándormozgalom a trianoni Alföld területén i. m. 89. 48 Uo. 90. Visszatérve a századforduló és az 1920-as évek fiatalabb nemzedékének eltérő viselkedéséhez, nem biztos, hogy a változás csak a trianoni államhatárnak köszönhető. A 20. század elejétől elindult ugyanis az a folyamat Magyarországon, amelyben lassan, de folyamatosan emelkedett azoknak a száma és aránya, akiket a népszámlálások nem a születési helyükön írtak össze. A távozók többsége lehetőség szerint közeli célpontot választott magának, ezt motiválhatta a családi, ismerősi kapcsolatok további fenntartására való törekvés. Ennek ellenére a századforduló Magyarországának társadalmában a többség immobil volt, az emberek szinte teljes életüket születési helyükön vagy annak megyéjében töltötték.46 Az 1910-es években ugyan nagyobb mértékben növekedett a megyék közötti elvándorlás aránya, mint a megyén belülié, de 1910-ben az elvándorlók 54%-a még mindig csak a megyén belül költözött, ami legtöbbször továbbra is a szomszédos települések valamelyikét jelentette.47 1920 és 1930 között tovább csökkent azoknak a száma, akiket a népszámlálások helyi lakosként írtak össze: 63%-ról 60%-ra (a századfordulón ez az arány még 73% volt).48 A két fiatal nemzedék 83
