Századok – 2021
2021 / 4. szám - TANULMÁNYOK - Erdődy Gábor: A modern polgári nemzetté válás eltérő útjai. A magyar és a belga fejlődés hasonlóságai és különbségei 1825–1848/49
A MODERN POLGÁRI NEMZETTÉ VÁLÁS ELTÉRŐ ÚTJAI egyensúlyának megteremtése mellett összességében a valamennyi hatalom attribútumaival felruházott nemzet túlsúlya érvényesült. Az uralkodói jogkörnek más európai országokhoz képest erősebb korlátozása az abszolutizmus visszatérésének alkotmányos akadályaként funkcionált. A szuverenitásától megfosztott király a pártok és az osztályok felett álló össznemzeti, össztársadalmi neutralitásként létezett, Benjamin Constant-i értelemben.36 36 Dieter Langewiesche: Europa zwischen Restauration und Revolution 1815-1849. München 1985. 42.; Bitsch, M. T: Histoire de la Belgique i. m. 123-124.; Mezey Barna — Szente Zoltan: Európai parlamentarizmus és alkotmánytörténet i. m. 283. 37 Polgárosodás és szabadság i. m. 128. Vö. SzabadGy.: Kossuth politikai pályája i. m. 139-140., 156., Erdődy G.: „Szabadságot mindenben és mindenkinek” i. m. 174., Urban Aladár: Gróf Batthyány Lajos miniszterelnöksége, fogsága és halála. Bp. 2007. 299-300. Az áprilisi törvények tartalmát markánsan formálta a Habsburgokkal kötött kényszerkompromisszum, amely valójában a békés és alkotmányos átalakuláshoz nélkülözhetetlen uralkodói szentesítés árát/feltételét jelentette, s amelynek eredményeként az uralkodó több abszolutisztikus színezetű felségjogát megőrizhette. Létrejött a monarchikus elv és a népszuverenitás közötti sajátos egyensúlyhelyzet, amely azonban elkerülhetetlenül felbomlott 1848 szeptemberében, az V. Ferdinánd által szentesített áprilisi törvények egy részének eltörlését követelő Habsburg fellépés által kikényszerített önvédelmi háború következtében. A Magyar Királyság létét megsemmisítő 1849. március 4-ei oktrojált olmützi birodalmi alkotmányra adott válaszaként, a Lajtán túli örökös tartományok népeinek s a környező nemzeteknek békét ajánló, a nyugat-európai státusoktól támogatást kérő Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésével (1849. április 19.) pedig megtörtént a népszuverenitás primátusának deklarálása.37 A kor legmodernebb igényeit a nemzeti tradíciókkal hatékonyan ötvöző két alkotmány megalkotói különös jelentőséget tulajdonítottak a folyamatosság és a fokozatosság (magyar vonatkozásban meghatározó hangsúllyal a folyamatos jogkiterjesztés) elvére építkező, az új rendszerben a történelmi tradíciók minél több elemét megőrző szerves fejlődés érvényre juttatásának. A középkori charták tradícióját maximálisan érvényesítő belga modell, miközben messzemenően tiszteletben tartotta a központi állami szervek kompetenciáját, széles teret biztosított a tartományok és községek befolyásának, s a tartományi, illetve regionális alapjogok érvényre juttatásával, valódi hatalommal ruházta fel azokat. A fékek és ellensúlyok speciális, összetett mechanizmusában kiteljesedő decentralizált unitárius államszerkezetben létrehozta a hatalmi ágak negyedik oszlopát, a helyi és regionális autonómiák rendszerét. A három kör (állam - tartomány - község) 824
