Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Buzgó Gábor: A határmentiség kérdése és Nagyléta. Társadalmi és gazdasági változások egy bihari faluban Trianon után
BUZGÓ GÁBOR illetősége nem volt elismerhető, mert úgy szülei, mint ő is az 1921. évben mint menekültek jöttek Nagyiétára. Itt nevezetteknek semmiféle vagyonuk nincs, adót nem fizettek, a közterhek viseléséhez hozzá nem járultak, tehát itt jogalapot sem szereztek arra, hogy illetőségük elismertessék.”35 Nagyiéta tehát az 1920 után érkező menekültek számára nemcsak célállomás volt, hanem ideiglenes lakóhelyként is szolgálhatott. 35 Uo. 29-31. 36 Benda Gy.: Zsellérből polgár i. m. 204. 37 „Az emberek térben való mozgása, a bevándorlás és az elvándorlás nemcsak társadalomtörténeti kérdés, hanem a demográfia lényegi problematikája is, hiszen szerepet játszik egy-egy térben körülhatárolt populáció nagyságának változásában.” Benda Gy: Zsellérből polgár i. m. 199. A két illetőségi ügy olyan módszertani problémákat vetett fel, amelyeket e tanulmány keretein belül nem tudtam áthidalni, hiszen a vizsgált két periódusban keletkezett minden egyes házassági anyakönyvi kivonat esetén meg kellett volna nézni, hogy a párok pontosan mikor érkeztek Nagyiétára és házasságuk megkötése után ott helyben maradtak vagy más településre költöztek-e (utóbbi esetben valószínűleg csak a nagylétai anyakönyvekből való eltűnés ténye regisztrálható). A nominális vizsgálat és a családrekonstrukció fontos adatokat szolgáltathat a be- és elvándorlás tényétől, esetleg ezek valószínűsíthető idejéről,36 azonban ehhez további kutatásokra van szükség. Jelenleg el kell fogadnom, hogy az elemzett kérdésekre adott válaszok az értelmezésnek csak az egyik lehetséges változatát jelentik. A házassági anyakönyvek felhasználásával információkat nyerhetünk a vándorlásra vonatkozóan is.37 A nagylétai házasságkötések vizsgálata alapján megállapítható, hogy a századfordulóhoz képest az 1920-as években a településen a házassági szokásokat illetően változás állt be, amely egyben a falura jellemző vándormozgalomban is érzékelhető átalakulást hozott. Az 1900-as évekhez képest az 1920-as években az exogám házasságokon belül azoknak az eseteknek az aránya növekedett meg, amelyekben a házaspároknak legalább az egyik tagja nem azon a településen született, amelyben végül házasságot kötött, de a házassági anyakönyvbe már helyi lakosként jegyezték be, vagyis még az esküvő előtt odaköltözött. Az 1899 és 1906 közötti időmetszetben a 244 exogám házasság 35%-ában, míg 1922 és 1929 között a 300 exogám házasság 50%-ában számított legalább az egyik fél korábban bevándorolt lakosnak Nagyiétán. 79
