Századok – 2021
2021 / 3. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - K. Lengyel Zsolt: Der gelehrsame Exilant. Eine kleine Biografie des Historikers Thomas von Bogyay (Törő László Dávid)
TÖRTÉNETI IRODALOM- a háború után is hithű náci - Ernst Klebel megítéléséről, 1959-ben. Bogyay azt sérelmezte német kollégájánál, hogy Klebel völkisch szemléletű, még a háború előtti időszakban publikált írása újból megjelent, ez pedig „szégyen” a német történetírásra nézve. A magyar historikusnak írt válaszában levelezőpartnere (Manfred Hellmann) elhárította Klebel munkásságának megvitatását és mindössze annyit reagált, hogy Bogyay nem beszélhet így, hiszen a németek vendégszeretetét élvezi. Ez az összetűzés azt sugallja, hogy a történetírásnak, ha vannak is általános professzionális minimumai, normái, azokat korántsem fogadja el vagy értelmezi egyenlően és azonos súllyal a történészcéh minden tagja: bizonyos esetekben a társadalmi, kulturális, nemzeti választóvonalak sokkal erősebbnek bizonyulnak. K. Lengyel Zsolt könyve kiterjedt forrásbázisra épül, valamint alapos áttekintést nyújt Bogyay életútjától és történészi munkásságáról, de az emigráns történetírásról folytatott diskurzust is alakíthatja. A kötetet gazdagítja még a kéziratos hagyaték jellegéről szóló tájékoztató leírás, illetve Bogyay műveinek bibliográfiája. Az életművel kapcsolatos további kutatásokhoz a szerző több lábjegyzetben is fogódzókat nyújt, miközben értékes forrásokra hívja fel a figyelmet. (Ilyenek például kötetben egy művészettörténeti atlasz kapcsán a tudományközi együttműködések dokumentumai.) Az elmondottak mellett két kritikus szempontot vetek fel. A kötetben ritkán olvasható távolságtartó megjegyzés Bogyay történészi munkásságával vagy személyével kapcsolatban. Ugyan nincsen általánosan elfogadott recept a történetírásban a szerzői távolságtartás mértékére nézve, jelen sorok szerzője mégis kíváncsi lett volna rá, vannak-e a szerzőnek kritikai észrevételei könyvének főszereplőjével kapcsolatban. A másik kérdés a historiográfiai értelmezői kerettel függ össze. K. Lengyel Zsolt Bogyay tudományos munkásságát, módszerét és szemléletét a hungarológia fogalmának segítségével interpretálja. Ezt a terminust viszont túl általánosnak tartom ahhoz, hogy kulcsfontosságú historiográfiai magyarázóelvkém működjön. Bogyay esetében annyit jelent ugyanis, hogy munkáit nemzeti témák interdiszciplináris megközelítése jellemezte, valamint a tudományos eredmények közvetítésének igénye a külföld felé. E diszciplínák jellegéről (jelentéséről, módszeréről), egymáshoz (és más iskolákhoz) való viszonyáról, a történészi professzió és nemzeti elköteleződés összeegyeztetéséről (továbbá a historikus nemzetfogalmáról) azonban már sokkal kevesebb következik belőle. Ügy gondolom, hogy Bogyay történészi munkásságát érdemes lenne hangsúlyosabban a szellemtörténet fogalma felől megközelíteni, annál is inkább, mert a könyvben több utalás történik az irányzatra a kapcsolati háló és az egyes művek vonatkozásában, a német tudományossággal élénk párbeszédet folytató historikus pedig rendre pozitívan írt erről a két világháború között virágkorát élő történészi jelenségről. A Geistesgeschichte jobban megmagyarázhatja Bogyaynál tudomány és erkölcs összekapcsolását, politikai nézeteit, egyszerre nemzeti és nemzetközi horizontját, professzionális eszköztárát, pszichologizálásra vagy szintézisalkotásra való törekvését, valamint a művészet társadalmi aspektusainak kiemelését. Törő László Dávid 684
