Századok – 2021
2021 / 3. szám - KÖZLEMÉNYEK - F. Romhányi Beatrix – Laszlovszky József: A tatárjárás pusztítása és a magyarországi templomhálózat
F. ROMHÁNYI BEATRIX - LASZLOVSZKY JÓZSEF 1. Tegyük fel, hogy mindegyik ilyen templom 1241 előtt épült. Ebben az esetben mind a templomoknak, mind a falvak lakóinak túl kellett élniük a tatárjárást. Csakis ebben az esetben képzelhető el ugyanis, hogy azok komolyabb pusztulás és nagyobb átépítések nélkül átvészelték a következő időszakokat. Ez egyben azt is jelenti, hogy volt olyan egyházfenntartó közösség, amely megakadályozta, hogy ezek a templomok elenyésszenek, pusztává váljanak. 2. A másik lehetőség, hogy mindegyik 1241 után épült, így e templomok a pusztulás utáni újjáépítés emlékei. Vagyis egy jelentős, viszonylag rövid idő alatt lezajló templomépítési hullámmal számolhatunk, amely azt eredményezte, hogy az egész területen hasonló jellegű épületek jöttek létre. Ez a hipotézis viszont csak akkor képzelhető el, ha a tatárjárást követő néhány évtizedben azzal számolunk, hogy itt olyan számú és a templomos települések mindegyikében megfelelő gazdasági háttérrel rendelkező lakosság élt, amely képes volt mindezeken a helyeken az elpusztult templomok helyére új egyházat emelni, és azt fenn is tudta tartani. Ez szintén egyértelműen az ellen szól, hogy itt jelentős népességpusztulásra gondoljunk. 3. A harmadik, egyben a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a templomok a 13. század folyamán mindvégig épültek a területen, és az 1241-es események nem okoztak törést. Figyelembe véve az egyes templomok keltezését, de legalábbis azokét, amelyek esetében ez pontosabban meghatározható, mindenképpen egy ilyen kép rajzolódik ki. Mivel a terület településtörténeti adataiban sem ismerünk nagy törésre utaló információkat, jogosan gondolhatunk arra, hogy a templomépítések is nagyjából folyamatosnak tekinthetőek. Ez pedig egyértelműen arra utal, hogy ezen a területen nem lehetett jelentős a népesség pusztulása a tatárjárás időszakában. Mindezek alapján a dunántúli Árpád-kori téglatemplomok csoportja minden tekintetben alkalmas arra, hogy kutatásunkban indikátorként használjuk őket. Vizsgálatunk ebben az esetben arra irányul, hogy a templomos helyek, illetve a helynévben megjelenő -egyháza utótagos formák mennyiben mutatják meg a pusztulás regionális különbségeit. Térképre vetítve a két forráscsoportot (7. térkép) egyértelműen látszik, hogy térben nem fedik egymást, két jól elkülönülő csoportról van szó.34 Mindez megerősíti azt az elképzelést, hogy ezek a helynevek olyan területen sokasodnak, ahol jelentős pusztulás volt, míg az álló román kori 34 A Kárpát-medencében vannak más területek is, ahol a korábbi templomok fennmaradása, illetve a tatárjárást követő intenzív építési tevékenység kimutatható. Az elsőre a dél-erdélyi szász területek, a másodikra Sáros vármegye említhető példaként. Ezekről a területekről eddig nem jelent meg olyan jellegű összefoglaló munka, mint a Nyugat-Dunántúlról, ezért ezeket tanulmányban nem használtuk fel. Köszönjük Szakács Béla Zsoltnak, hogy folyamatban lévő kutatásának néhány eredményét megosztotta velünk. 617
