Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Lovra Éva: A korai modern várostervezés magyar úttörője, Palóczi Antal
A KORAI MODERN VÁROSTERVEZÉS MAGYAR ÚTTÖRŐJE, PALÓCZI ANTAL kialakult foghíjtelkek beépítetlenek maradtak, s ez megnövelte a tér területét. Palóczi 1916-os javaslatában ezt az adottságot is figyelembe vette: a régi református templom épületének lebontását javasolta, s a tervezés során a régi tér alakjával egyező, ám a kibővített térszerkezet és az új templomépület közötti kapcsolat összhangjának megvalósítására törekedett. Ezzel követte a Sitte-féle térképzés elvét a megfelelő térhatást és -érzetet biztosító épületmagasság/tér aránnyal együtt, hogy „a térűrt és háztömegek közt keletkező térhatást térharmóniává” oldja.119 119 Uo. 216. 120 Palóczi A.: A városok rendezése i. m. 47. 121 Lásd 58. jegyz.; Palóczi Antal: Az építésügyi szabályzatok kérdéséhez III. Építő Ipar - Építő Művészet 42. (1918) 4. sz. 28. Palóczi 1927-ben bekövetkezett haláláig aktívan részt vett az építésztársadalom munkájában terveivel, felszólalásaival és elméleti írásaival. 1920-tól addigi, a volt Osztrák-Magyar Monarchia magyar területére kiterjedő tevékenysége (Pozsony, Újvidék, Arad, Brassó, Pancsova) beszűkült, és ettől kezdve kényszerűségből leginkább az új határokon belül foglalkozott a várostervezés átalakuló elveinek és szabályainak gyakorlati alkalmazásával, főként Budapestre koncentrálva. Összegzés A várostervezés és bővítés átértékelése már a 19. században elkezdődött a közegészségügyi, közlekedési és esztétikai kívánalmakat részben kielégítő tervezetek, szabályozások érvényesítésével, amelyek a századvégi várostervezési gyakorlatban alapvető követelménynek számítottak. „Minden fejlődésben levő városnak oly várostervre van szüksége, mely a külső terjeszkedésre, valamint a belső részek javítása céljára egységes és bő területet ölel föl.”120 A német közegészségügyi kongresszus (Deutscher Verein für öffentliche Gesundheitspflege) városrendezési követeléseinek I. tételét idézi Palóczi Antal A városok rendezése — Budapest viszonyainak egybevetésével című tanulmányában, ezáltal bevezetve és tudatosítva azokat a kiegyezés utáni törekvéseket, amelyek a városok szabályozását és bővítését már nemcsak városrészenként, hanem az egész város egységében próbálták megvalósítani. A modern várostervezés gyakorlata és az egységes városszabályozási rendszer kialakítása a példaként szolgáló osztrák és német gyakorlathoz121 képest némi késéssel talált befogadásra Magyarországon (1867—1918). Emiatt nem a városépítés elméletének és gyakorlatának újítói alakították ki a korszak városszabályozási elveit és irányát, hanem azok a szakemberek, akik az elődök (külföldi teoretikusok és várostervezők, mint Reinhard Baumeister, Camillo Sitte, Josef Stübben) ered ményeit és tapasztalatait összefoglalták, majd adaptálták a hazai körülményekre és problémák megoldására. Palóczi Antal egyike volt azoknak, akik a gyakorlati 598
