Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
BERECZ ÁGOSTON használt nevekkel és mindenképp könnyebben kiejthetnek voltak a helyiek számára, mint a Törzskönyvbizottság által megalkotott (vagy felélesztett) újak. Ez a körülmény némi magyarázatot nyújthat a Törzskönyvbizottság azon benyomására, hogy - amint Krassó-Szörény vármegyéről írták a belügyminiszternek — a községek ellenállása ritkán fakadt kisebbségi nacionalizmusból. Bár a magyar értelmiség szívesen sejtett „dákoromán“ felforgatást minden román bokorban, a bizottság inkább a helyi vezetők konzervativizmusára és a költségektől való félelmükre vezette vissza a szinte egyöntetű tiltakozást.77 Az akták tanulmányozása a teljes területet illetően megerősíti ezt a véleményt. Az elöljáróságok leggyakrabban a bélyegzőjüket féltették, tévesen azt remélve, hogy a név változatlanul hagyásával megspórolhatják új bélyegző készítését. Ha éltek is etnikus jellegű ellenvetésekkel, azok rendszerint vagy arról szóltak, hogy a változtatással a kormány újabb terhet akaszt a szegény román nép nyakába, vagy arról, hogy magyarul pejoratív jelentésű névvel tervezi őket megbélyegezni. Azok a képviselők, akik az utóbbi aggodalmukat hangoztatták, rendszerint persze nem tudtak anynyira magyarul, hogy alá is tudják állításukat támasztani.78 Több képviselő-testület ezenkívül arra panaszkodott, hogy a szomszéd falvak már előre az új nevükkel csúfolják őket — sejthetőleg nem azok állítólagos magyar jelentése, hanem hangzásuk vagy konnotációik miatt a helyben beszélt nyelven.79 77 MNL OL K 156. 66. doboz, 3847. 78 Ioan Maran románcsiklovai pópa például úgy vélekedett, hogy a csikló magyarul gúnyos jelentésű, de véleményét a jegyző nógatása ellenére vonakodott pontosabban kifejteni. MNL OL K 156. 55. doboz, 1610. 79 MNL OL K 156. 55. doboz, 1081 és 2061; 66. doboz, 490. 80 Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza 1999. 70. A tiltakozásokban az a legfigyelemreméltóbb, ahogy a községi képviselők tanácstalanul, mintegy találomra próbálnak érveket keresni a Törzskönyvbizottság feltételezett motívumai ellen, mintha süketek lennének a kampány mögött álló ideológiára, amely szerint az elfeledett, történelmi magyar nevek visszaállításával (amire egyébként csak az esetek kisebb hányadában történt kísérlet) a magyar kormányok visszaadni igyekeznek Magyarország elveszett magyar jellegét. A korábban említett latinos etimológiák megint csak ritkán kerültek elő. Vajon készpénznek vehető-e a képviselő-testületek naivitása —tekintetbe véve a bennük helyet foglaló papokat? A községi jegyzők, a falvak egyedüli hivatásos tisztviselői annyit ráadásul mindenképpen értettek a hivatalos ideológiából, hogy a helységnevekhez való ragaszkodás „magyarellenes tett”, ahogy a budurlói (később Bodorló) jegyző fogalmazott.80 Számosán közülük a névváltoztatást támogató különvéleményt mellékeltek a községi tanács tiltakozása mellé, hogy a szolgabírót 571
