Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
BERECZ ÁGOSTON Más források ezzel szemben arra utalnak, hogy a Traianus-hagyomány már korábban folklorizálódott ott, ahol a nép római vagy középkori romokhoz kapcsolhatta. Egy ilyen vidéken, az Ompoly völgyében Pesty gyűjtésével gyakorlatilag egy időben jegyezte föl Lukács Béla, hogy a helyiek egy út fölé magasodó mészkősziklát Traján koporsója néven emlegetnek, és „a nép csalhatatlanul hiszi, hogy e sziklatömeg alatt nyugszik a világhódító Traján”.44 Talán mivel tudták, hogy a valódi Traianus Kilikiában halt meg, a román nemzetébresztők nem törődtek Traján koporsójával, holott a Traianust idéző helynevek egyébként központi jelentőségű kérdéshez kapcsolódtak számukra - a korai román nacionalizmus valóságos Szent Gráljához. A román folkloristák ugyanis azt igyekeztek bizonyítani, hogy a román köznép bár öntudatlan, mégis beazonosítható emlékeket őriz a római korból. Ilyenek után kutattak a népi helynevek között, és különösen gyakran hivatkoztak „Traianus útjainak” és „sáncainak” humanista említéseire. A kor művelt rétege nemzeti hovatartozástól függetlenül magától értetődőnek vette, hogy a parasztság képzeletét foglalkoztatja a nemzeti történelem, környezetének helyeihez történelmi hősökről költött mondákat kapcsol és azok után nevezi el őket. Míg azonban a Tordai-hasadék magyar mondájának senki nem vonta kétségbe sem népi eredetét, sem meseszerű voltát, a Traianus-folklórt a román értelmiség a latin eredetet bizonyító erővel ruházta föl, ami annál fontosabbá vált számára, minél vehemensebben vitatták mások, hogy lehetséges az ókorra visszanyúló élő hagyomány. Később Xenopol, bár a tudákos latinos ballaszt zömétől megszabadult, még mindig a daciai újlatin folyamatosság egyik bizonyítékaként hivatkozott Traianus állítólagos helynévi emlékezetére.45 44 Lukács Béla: Az Ompoly völgye. Erdélyben. Vasárnapi Újság 13. (1866) 608. Lásd még a csáklyai ortodox tanító válaszait Nicolae Densusianu kérdőívére. Román Akadémia Könyvtára, Manuscrise Románesti, 4554, 87E92v. 45 Alexandra] D[imitrie] Xenopol: Une Enigme historique. Les Roumains au Moyen-Age. Paris 1885. 143. 46 Johann Georg Kohl: Reise in Ungarn I-II. Dresden 1842. I/ 1. 560. A 17. századtól a 19. századig az utazókat jelentős részben az antik hagyományok vonzották az egykori Daciába. Egymással versengve traktálták olvasóikat a rómaiakhoz kötődő népi hagyományokkal, amelyek értékét csak fokozta, ha a római légionáriusok leszármazottainak tulajdonították őket. A legkönynyebben egy német utazó följegyzése magyarázható 1840-ből, akinek evezősei a Vaskapu-szorosban állítása szerint úgy mutatták be a parti útba vágott utat — amely valóban a rómaiak építő tudományának mestermunkája volt —, mint az „Imperator Romanescu ” Traianus művét.46 Először is, könnyen megközelíthető helyen emléktábla örökítette meg az építést elrendelő Traianus nevét, azonkívül pedig térképek és kézikönyvek hosszú sora hivatkozott Traianus hídjának 559
