Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Berecz Ágoston: Paraszti nacionalizmus alulnézetből. Románok a dualista Magyarországon
PARASZTI NACIONALIZMUS ALULNÉZETBŐL A parasztokról és a parasztok helyett legtöbbször mások írtak, gyakorta valamilyen rejtett vagy nyilvánvaló performatív éllel, benyomásaikat saját középosztályi kultúrájukon átszűrve és érveiket a művelt olvasóra szabva. A nemzeti aktivisták váltakozva dicsőítették a parasztokat mint a hamisítatlan nemzeti szellem letéteményeseit, vagy éppen panaszkodtak kicsinyes világképük, illetve közömbösségük miatt.3 A Kárpátokon inneni román parasztokról megnyilatkozó román értelmiségiek beszédhelyzetét tovább bonyolította a kétféle - romániai és magyarországi — olvasóközönségük. Amikor Xenopol a romániaival szembeállítva az erdélyi román paraszt nemzeti öntudatát dicséri, amögött nehéz nem érezni az 1907-es romániai jacquerie okozta kiábrándultságot.4 Míg a barcasági románok a magyar állammal és szász szomszédaikkal álltak hadilábon, a regátiak a román állammal, a zsidó bérlőkkel és uzsorásokkal. Csakhogy ami az első esetben gyakran nemzeti öntudatként tűnt föl, az az utóbbiban nemzeti közömbösségként.5 Az állami szervek gyűlölete és az etnikai választó vonalak mentén jelentkező gazdasági konfliktus önmagukban nem tették a parasztokat öntudatos nemzeti alanyokká. Egyetem, a bukaresti Új Európa Kollégium és a firenzei Európai Egyetemi Intézet Max Weber Prog ramja támogatta. 3 Tárgyilagosan ír azonban a nemzeti tudat hiányáról Ioan Slavici: Studie asupra Maghiarilor. Convorbiri literate 7. (1873) 221. 4 Az erőszakhullám Botosam mellett lángolt föl a helyi parasztok és zsidó földbérlők konfliktusából, hogy pár hónap alatt szétterjedjen Románia nagy részére. A nyomor szülte kétségbeesés és az anarchiába fordult viszonyok a külföld számára nyilvánvalóvá tették a fiatal román állam erőtlenségét és elmaradottságát. A hadsereg beavatkozásának és a paraszti erőszaknak több ezer halálos áldozata volt. 5 A[lexandru] D[imitrie] Xenopol: Rísnovul pe lingá Brasov. Satui Rísnovul [sic!]. Viata Romineascá 7. (1912) 5-6. sz. 199. Az 1907-es romániai parasztmozgalomról lásd Irina Marin: Peasant Violence and Antisemitism in Early Twentieth-Century Eastern Europe. Basingstoke 2018. 6 Bartha Miklós összegyűjtött munkái I-VI. S. a. r. Samassa János - Szmertnik István - Sztankovits Ferencz. Bp. 1910. III. 484. 7 Emst R. Rutkowski: Osterreich-Ungarn und Rumänien 1880-1883, die Proklamierung des Königreiches und die rumänische Irredenta. Südostforschungen 25. (1966) 264-265. A nem román megfigyelők tanúsága is gyakran önmagukról árulkodik inkább, mintsem a parasztokról. A kortárs magyar nyilvánosságban egyszerre volt jelen az az önlegitimáló toposz, mely szerint a román paraszt lojális a magyar államhoz (csak a vezetői megtévesztik néha), valamint a nem magyar tömegektől való általános félelem, amely még a latinos keresztnevek terjedésében is veszélyt látott.6 A külföldi megfigyelők, mint Friedrich Lachmann, a közös külügyminisztérium ügynöke, gyakran nemzetileg közömbösnek és passzívnak látták a román parasztot. 1881-es erdélyi tanulmány útjáról Lachmann azt írta jelentésében a minisztérium Informationsbürójának, hogy a köznépet hidegen hagyja a nemzeti politika.7 Végezetül: a századelő szociográfiai vénájú szerzői, Braun Róbert és Vas Béla számára politikai értelemben szintén üres lapnak látszott a román 548
