Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Barabás Gábor: A pápaság és a kánoni választások a 13. századi magyar egyházban
A PÁPASÁG ÉS A KÁNONI VÁLASZTÁSOKA 13. SZÁZADI MAGYAR EGYHÁZBAN halála után129 a kanonokok nem követték az ilyenkor szokásosnak mondható eljárást; nem várták meg a király ajánlását, és — az általános kánoni elveknek megfelelően - lefolytatták az elekciót. Választásuk egyik társukra, Zelandra (Zelandus, Zlaudus) esett, akit Báncsa István esztergomi érsek is megerősített méltóságában.130 IV. Béla azonban panasszal élt az Apostoli Széknél, IV. Ince pedig a király kérelmére, valamint - ahogy a szöveg is hangsúlyozza - az ország szokásainak megfelelően és az uralkodónak az egyházfő által is elismert ősi jogaira hivatkozva131 Benedek kalocsai érseket, illetve a pilisi és szentgotthárdi apátokat bízta meg a helyzet kivizsgálásával.132 A konfliktus végül kompromisszumos megoldással zárult, Zeland 1262-ig viselte a veszprémi püspöki címet.133 129 Zsoldos A.: Magyarország világi archontológiája i. m. 100. 130 Vö. Kiss G.: Dél-Magyarországtól Itáliáig i. m. 28-29.; Szűcs J.: A kereszténység belső politikuma i. m. 168.; Solymosi L.: Egyházi-politikai viszonyok i. m. 48. 131 Az angol királyok a pápáknál emelt, választásokra vonatkozó kifogásaival kapcsolatban lásd Harvey, K: Episcopal Appointments in England i. m. 88—99. 132 „de antiqua regni sui consuetudine hactenus pacifice observata, in electionibus pontificum consensus regius debeat postulari [...] contra consuetudinem huiusmodi temere venientes, assensu eius, sicut debuit, minime requisito, qui commode requiri potuisset et de iure debebat” - MREV I. 120. CXLI. sz., RPR. 11567. sz., RI IV. 1074. sz. Vö. Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 17., 23-25., 37. 133 Zsoldos A.: Magyarország világi archontológiája i. m. 100. 134 Uo. 115. 135 Lásd Udvardy J.: A kalocsai érsekek életrajza i. m. 137.; Szűcs J: A kereszténység belső politikuma i. m. 168.; Fraknói V: A magyar királyi kegyúri jog i. m. 24. 136 RPR 13034. sz., RI IV. 4171. sz. 137 Zsoldos A.: Magyarország világi archontológiája i. m. 103. 1248-ban ismét egy választás miatt emeltek panaszt IV. Incénél, azonban ezúttal nem a király, hanem a zágrábi főesperes, Albert volt a panaszos fél. István püspök halála után ugyanis a zágrábi káptalan választásra gyűlt össze, Albert azonban elutasította erre vonatkozó jogukat, arra hivatkozva, hogy kiközösítés alatt állnak. A kanonokok ennek ellenére is lefolytatták a választást, és döntésük értelmében Tűrje nb. Fülöp dömösi prépost, Mária királyné kancellárja lett az új püspök.134 A zágrábi káptalan döntése ellen Albert személyesen tett panaszt, először a kalocsai érseknél, majd — miután Benedek ennek ellenére megerősítette a választást — a Kúriában.135 A pápa a Csanádi és szerémi püspököket, illetve a pilisi apátot bízta meg az ügy kivizsgálásával, valamint hogy a feleket az Apostoli Szék elé idézzék — ítélethozatal céljából.136 A vizsgálat részletei ezúttal sem ismertek, de az feltehetően Fülöp javára döntött, aki így 1262-ig, esztergomi érsekké választásáig töltötte be a zágrábi püspöki méltóságot.137 A következő gondokat okozó választás Báncsa nb. István esztergomi érsek 1252. évi bíborosi rangra emeléséhez kapcsolódik, az első magyar származású kardinális ugyanis kifejezetten nehezen zárta le a korábbi érseki méltósághoz fűződő 534
