Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 Bisterfeldet politikai téren való elköteleződése nemcsak az egyház erdélyi származású vezetőitől különböztette meg, hanem a nyugatról érkező, több-kevesebb ideig a fejedelemségben szerepet vállaló értelmiségiek jó részétől is. Martin Opitz, a német barokk egyik legjelentősebb költője, aki Bethlen Gábor meghívására 1622-ben rövid ideig szintén Erdélyben tanított, az 1630-as évek második felében Danzigból rendszeresen informálta Oxenstiernát a fejedelemségben bekövetkezett fejleményekről, és saját bevallása szerint továbbra is levelezett erdélyiekkel, de nincs tudomásunk arról, hogy I. Rákóczi György politikáját megpróbálta volna befolyásolni.180 Nem tudunk hasonlóról Piscator vagy a II. Rákóczi György idejében Gyulafehérvárra kerülő francia származású anglikán lelkész, Isaac Basire esetében sem.181 A nemzetközi protestáns ügy melletti politikai, sőt katonai fellépés szükségességéről a későbbiekben Comenius próbálta meggyőzni a Rákóczi-családot, de érvelése, amely látnokok vízióira épült, nem talált meghallgatásra. A dinasztia éppen Bisterfeldhez fordult tanácsért, és a gyulafehérvári professzor volt az, aki — a morva pedagógus mélységes csalódására — valószínűtlennek ítélte, hogy Mikulás Drabík látomásai valóban isteni eredetűek volnának.182 180 Martin Opitz levelei Axel Oxenstiernának (Danzig, 1637. aug. 12., szept. 30., 1638. febr. 17., jún. 10.). Briefe G.M. Lingelsheims, M. Berneggerd und ihrer Freunde. Nach Handschriften der Kgl. Bibliothek in Kopenhagen, der Reichsbibliothek in Stockholm, der Stadbibliotheken in Bremen, Breslau, Hamburg und Lübeck, der Universitätsbibliothek in Leiden, der Bibliothek der Kgl. Rittersakademie in Liegnitz, der Ständ. Landesbibliothek in Kassel, des Kgl. Staatsarchivs in Breslau, des Stadtarchivs in Danzig und des Reichsarchivs in Stockholm. Hrsg. Alexander Reifferscheid. (Quellen zur Geschichte des geistigen Lebens in Deutschland während des siebzehnten Jahrhunderts nach Handschriften 1.) Heilbronn 1889. 564., 565., 577. és 572. Opitz erdélyi tartózkodásáról legújabban lásd Hans-Christian Maner: Martin Opitz in Siebenbürgen (1622—1623). Traum und Wirklichkeit fürstlicher Machtpolitik unter Gabriel Bethlen. In: Martin Opitz (1597-1639). Hrsg. Thomas Borgstedt - Walter Schmitz. Berlin 2012. 154-168. 181 Basire-ról lásd Kármán Gábor: Isaac Basire Erdélyben. In: Háborúk, alkotások, életutak. Tanulmányok a 17. század közepének európai történelméről. Szerk. Nagy Gábor - Viskolcz Noémi. Miskolc 2019.20-42. 182 Rácz Lajos: Comenius Sárospatakon. Bp. 1931. 167-170.; Kármán G.: Erdélyi külpolitika i. m. 348-364. Bár svéd államtanácsosi rangja miatt a Rákócziak érdeklődését ideiglenesen felkeltette, hosszabb távon nem járt több sikerrel a Comenius által inspirált Bengt Skytte próbálkozása sem. Nils Runeby: Bengt Skytte, Comenius och abdikationskrisen 1651. Scandia 29. (1963) 360-382.; Kármán Gábor: Kísérlet a misztikus alapú külpolitikára? Bengt Skytte útja a Rákócziakhoz 1651-1652. Aetas 23. (2008) 4. sz. 65-82. Ezek a fejlemények az 1650-es években mindazonáltal nem állnak ellentétben Bisterfeldnek a korábbiakban megfigyelhető attitűdjével. Amennyiben az erdélyi református teológusokéhoz képest radikálisabb elköteleződését a protestáns ügy politikai képviseletének szorgalmazásában valóban a németföldi reformátusok helyzetében az 1620-as évek során beállt változások motiválták, a helyzetet a vesztfáliai béke nyilvánvalóan megváltoztatta, hiszen az elismerte a kálvinista 514
