Századok – 2021

2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643

KÁRMÁN GÁBOR fejedelem ellenfelei is értesültek, és az természetesen felkeltette gyanújukat, de olyan forrásaink nincsenek, amelyek azt bizonyítanák, hogy a Magyar Királyság katolikus elitje bármilyen komolyabb következményekkel járó konklúziót levont volna a tényből, miszerint a gyulafehérvári akadémia professzora hosszabb időre Nyugat-Európába utazott.151 Amint már említettem, a titkosság megőrzését szol­gálta az is, hogy Bisterfeld nem közvetlenül a fejedelemnek írta jelentéseit, hanem Alstednek küldte azokat, így ránézésre az üzenetek politikamentes tudóslevelezés látszatát kelthették. Ebből adódott aztán a probléma, hogy az idősebbik profesz­­szor halála miatt a fejedelem nem értesült idejében a legfrissebb fejleményekről és a következő lépését illető várakozásokról.152 151 Madarász György levele Rákóczinak (Sárospatak, 1638. jún. 16.). MNL OL E 190 10. d. nr. 2255. Grotius egyenesen azt állította, hogy a császár értesült Bisterfeld követségének tartalmáról, lásd levelét Camerariusnak (Párizs, 1638. okt. 2.). Briefwisseling van Hugo Grotius IX. 602. Ehhez képest fel­tűnő, hogy az Erdéllyel kapcsolatos levelezésben nem látjuk nyomát: MNL OL Magyar Kancellária levéltára A 98 Transylvanica 9. cs. 1 1/b. fasc. Az egyeztetésekről egyébként a császári udvar tényleg értesült, de azért, mert 1639 júniusában I. Rákóczi György a nála tartózkodó királyi követnek, Bercsé­nyi Imrének elmondta a tárgyalási pontokat, ám úgy, mintha azt a francia király ajánlotta volna neki, és nem fordítva. Lásd Erdélyi országgyűlési emlékek történeti bevezetésekkel X. 1637-1648. Szerk. Szilágyi Sándor. Bp. 1884. 231-240. 152 Lásd Bisterfeld már többször idézett feljegyzését (RA E ^Tll Salvius samling vol. 25. nr. 5/1), illetve Debreczeni Tamás levelét I. Rákóczi Györgynek (Sárospatak, 1638. dec. 26.). MNL OL E 190 10. d. nr. 2313. Természetesen Erdélybe való visszaérkezése után Bisterfeld tudósi minősége álcázás céljait már nem szolgálhatta, hiszen amennyiben az ellenérdekelt fél ke­zébe jutnak üzenetei, a Habsburg-pártot nyilván elgondolkodtatja, vajon miért küld a gyulafehérvári professzor rejtjelezett leveleket francia és svéd diploma­táknak. Ebben az időszakban más előnnyel járt, hogy Bisterfeld bevonódott az erdélyi külügyek irányításába. L Rákóczi György számára ugyanis — mint tud­juk - roppant megalázó volt a helyzet, hogy újabb és újabb ajánlatokat küld po­tenciális szövetségeseihez, amiket azok udvarias sorok kíséretében negligálnak. Számára óriási presztízsveszteség lett volna újra és újra kilincselni d Avaugour­­nál, dAvaux-nál és Salviusnál, akik nem lévén uralkodók, nem számítottak vele egyenrangú partnernek a 17. századi európai „fejedelmek társadalmában”. A fe­jedelmi méltósággal ugyancsak összeegyeztethetetlen lett volna sokadj ára is el­ismételni, mennyi ideje vár már válaszra, és ez milyen feszültséget vált ki belőle. Bisterfeldnek mint fejedelmi tanácsosnak azonban egyáltalán nem kellett ha­sonló ceremoniális jellegű skrupulusokkal szembenéznie, így számos levelében ecsetelhette sötét színekkel L Rákóczi György dühét és annak kockázatát, hogy ha nem kap hamarosan pozitív választ, lemond hősi elhatározásáról a közös ügy 507

Next

/
Thumbnails
Contents