Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 különösen azért, mert 1638-ban a szövetség megkötésének érdekében eljáró követ maga Bisterfeld lett. így aligha tévedünk, ha e két értelmiségi befolyásában találjuk meg Rákóczi eltökéltségének fő mozgatórugóját. A fiatalabbik professzorral ellentétben Johann Heinrich Alsted szerepvállalása a politika gyakorlati részében úgyszólván ismeretlen a szakirodalomban, pedig a Herbornból érkezett tudós Gyulafehérváron nemcsak az akadémiában, de a fejedelem mellett is fontos szerepet töltött be, tanácsadóként. Egy ismeretlen személy tollából származó jelentés Rákóczi uralkodásának első szakaszából arról számol be, hogy a fejedelem minden ügyet megvitat a professzorral is. Nemcsak Meerbott említette, hogy még németországi tartózkodása alatt üzenetet váltott Alsteddel, de van adatunk arra is, hogy a professzor 1638-ban Cornelis Hágának is írt a fejedelmi adminisztráción keresztül, nyilván az I. Rákóczi Györggyel szemben fennálló konfliktus kezelése érdekében.143 Alsted ekkorra már híres tudós volt, a folytatódó reformáció jegyében íródott pánszofista programja és annak alapján kidolgozott enciklopédiája széles körben ismertté tette a nevét. Aligha hagyta volna el a nassaui hercegségben fekvő Herborn egyetemi katedráját, ha az 1629-ben II. Ferdinánd által kiadott Restitutionsedikt nem teszi roppant törékennyé a kálvinisták helyzetét a Német-római Birodalomban. A császár rendelkezése azonban, úgy tűnt, végleg pontot tesz annak a vitának a végére, vajon az 1555. évi augsburgi vallásbéke kitérjeszthető-e az ágostai hitvallás követőin kívül (akiket a dokumentum explicite említett) a reformátusokra is, arra való hivatkozással, hogy ők is ennek a confessioni egy változatát vallják magukénak. Az eddig a pontig is csak nagy jóindulattal, politikai tényezők által támogatva nyitva tartott kiskapu bezárulása menekülésre késztette a Birodalom kálvinista felsőoktatásának jeles személyiségeit, és noha Alsted meghívást kapott a hollandiai Deventerből is, ő Bethlen Gábor ajánlatát választotta.144 A helyzetet tovább rontotta, hogy Erdély felé utazva a három tudós Regensburgban letétbe helyezte 143 Legalábbis erre utal, hogy a levélről a fejedelem is tudott: Réthy levele Rákóczinak (Konstantinápoly, 1638. szept. 6.). I. Rákóczy Györgyi, m. 390. A másik két adat: „Principis Transylvaniae moder na conditio in quo sit” PL AS AR Cl. V. nr. 102.; Meerbott orációja V. Vilmos előtt ([1637. márc.J). Források a 17. századi magyar politikai gondolkodás i. m. 231., 236. 144 Gerhard Menk: Das Restitutionsedikt und die kalvinistische Wissenschaft. Die Berufung Johann Heinrich Alstedts, Philipp Ludwig Piscators und Johann Heinrich Bisterfelds nach Siebenbürgen. Jahrbuch der hessischen kirchengeschichtlichen Vereinigung 31. (1980) 29-63.; Szentpéteri Márton: Egyetemes tudomány Erdélyben. Johann Heinrich Alsted és a herborni tudomány. (Irodalom és kritika.) Bp. 2008. 15-34. Alsted jelentőségéről lásd Howard Hotson: Johann Heinrich Alsted 1588-1638: Between Renaissance, Reformation and Universal Reform. Oxford 2000. A Restitutionsedikt kálvinizmussal kapcsolatos rendelkezéseiről: Michael Frisch: Das Restitutionsedikt Kaiser Ferdinands II. vorn 6. März 1629. Eine rechtsgeschichtliche Untersuchung. Tübingen 1993. 53-60. A gyulafehérvári akadémia alapításáról lásd Péter Katalin: Az erdélyi magyar iskolázás a 16. és 17. században. In: Uő: Papok és nemesek. Magyar művelődéstörténeti tanulmányok a reformációval kezdődő másfél évszázadból. Bp. 1995. 103-106. 504
