Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 maguk akadályozták, híven jelzi az egész folyamat teljes irracionalitását.136 1638- ban alighanem a válságos katonai helyzet bírta rá Axel Oxenstiernát és társait, hogy felfüggesszék kételyeiket, 1642 nyarától kezdve pedig a kezdeményezés tőlük Torstenssonhoz került, aki nélkül I. Rákóczi György aligha lépett volna be a harmincéves háborúba. 136 Jegyzőkönyv a svéd államtanács 1642. okt. 26[/nov. 5]-ei üléséről: SRP IX. 431-432. 137 Rákóczi levele Réthynek (Gyulafehérvár, 1640. máj. 2.). I. Rákóczy György és a Porta i. m. 429.; Bisterfeld levele d’Avaugournak (Gyulafehérvár, 1640. júl. 10.). Gergely S.: I. Rákóczy György i. m. II. 59.; Bisterfeld levele Salviusnak (Dés, 1641. jún. 27.). Wibling, C.: Magyarország i. m. 471. 138 Chernél György levelei Rákóczinak (Pozsony, 1637. dec. 23., 1638. jan. 9.). Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (a továbbiakban: MNL OL) Magyar Kamara Archívuma E 190 Archivum familiae Rákóczi de Felső-Vadász (a továbbiakban: E 190) 9. d. nr. 2088., illetve 10. d. nr. 2233.; Usz István levele Rákóczinak (Uszfalva, 1638. ápr. 9.). Uo. 10. d. nr. 2245. Az 1638-as országgyűlés vallásügyi vitáiról lásd Zsilinszky Mihály: A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai a reformatiotól kezdve IL A bécsi békekötéstől a linczi békekötésig 1608-1647. Bp. 1891. 397-403.; Tatjana. Guszarova: A vallási kérdések vitáinak légköre a magyar országgyűléseken a 17. század első felében. In: R. Várkonyi Ágnes emlékkönyv születésének 70. évfordulója ünnepére. Szerk. Tusor Péter. Bp. 1998. A tudós mint diplomata Amennyire nehéz megmagyarázni, mi tartotta vissza a svédeket a fejedelem tárgyalási szándékának komolyan vételétől, legalább annyira nehéz elképzelni, mi hajtotta I. Rákóczi Györgyöt, hogy vállalja azt az egy idő után meglehetősen megalázó szerepet, hogy korábbi, válasz nélkül maradt ajánlatai ellenére újra és újra bejelentkezzen a Habsburg-ellenes szövetség vezető hatalmainál. Ahogyan azt már jeleztem, 1639 májusában a fejedelem még pontosan úgy viselkedett, ahogyan az egy hasonló helyzetből adódik: miután hiába várta az újabb francia követet, kinyilvánította, hogy a továbbiakban az egész ügy nem is érdekli. A későbbiekben is számos bizonyítékot találunk arra, hogy a hiábavaló próbálkozások rengeteg feszültséget halmoztak fel benne. A Hamburgba küldött levelek hangvétele egyre kevésbé volt szívélyes, és egyre többször fordultak elő bennük elmélkedések arról: vajon a másik fél hogyan számol el lelkiismeretével, ha a kínálkozó ragyogó alkalmakat továbbra sem használja ki.137 Ugyanakkor arra is bőven van adatunk, milyen tényezők segíthették elő azt, hogy I. Rákóczi György Bethlen Gábor nyomdokain haladva hadait végül Magyarországra vezesse. A fejedelem, akinek életvitelét elődjénél sokkal markánsabban meghatározta a kálvinista felekezethez tartozása, elkeseredetten figyelte a rekatolizáció sikereit a Királyságban. Ráadásul az 1638-as országgyűlésről - amely politikai megoldást hozhatott volna a vallásszabadság 1608-ban kialakított rendszerében mutatkozó vitás kérdésekre - csak nyugtalanító tudósítások jutottak el hozzá a protestáns érdekek képviseletének akadályairól.138 Katasztrofálisan 502
