Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
KÁRMÁN GÁBOR magát annak a veszélynek, hogy azt ellenségei elfogják, és így szándéka idő előtt lelepleződik). A másik, hogy nem is értesült a plenipotentia Hamburgba küldésével kapcsolatos igényről. Mivel — ismét csak az álcázás végett — Bisterfeld nem közvetlenül a fejedelemnek, hanem Alstednek küldte leveleit, az idősebb gyulafehérvári professzor haldoklása miatt az üzenet nem juthatott el időben I. Rákóczi Györgyhöz.53 A stockholmi régenskormányzat véleménye mindazonáltal villámgyorsan a visszájára fordult: 1639. március elején az államtanács ülésén kijelentették, hogy Rákóczit és Bisterfeldet a továbbiakban felesleges komolyan venni, és ehhez az állásponthoz tulajdonképpen egészen a harmincéves háború végéig jobbára következetesen tartották is magukat.54 53 Bisterfeld saját bevallása szerint 1639. október 21-én küldött ezzel kapcsolatos levelet Erdélybe, ennek szövegét november 26-án, amikor Rákóczi a levelet írta Bisterfeldnek, még nem ismerhette. Lásd az okfejtést Bisterfeld már többször idézett feljegyzésében, RA E 5277 Salvius samling vol. 25. nr. 5/1. A szöveghez a professzor mellékelte Rákóczi d’Avaugournak írott rezolúciója másolatát is, amelyet nyilván a fejedelem juttatott el hozzá: uo. nr. 5/IL 54 Jegyzőkönyv az államtanács 1639. febr. 19.[/márc. 1 ]-ei üléséről: SRP VII. 460. 55 Grotius levele Camerariusnak (Párizs, 1639. márc. 16./26.). Briefwisseling van Hugo Grotius X. i. m. 198., illetve XIII. Lajos emlékirata d’Avaux-nak (St.-Germain-en-Laye, 1639. máj. 9.). Gergely S.: I. Rákóczy György i. m. I. 692. Március 5-én Bisterfeld Amszterdamban volt (és feltehetőleg írt fejedelmének), áprilisban pedig Hágában is megfordult, lásd I. Rákóczi György levelét d’Avaugournak (Gyulafehérvár, 1639. jún. 24.). Gergely S.: I. Rákóczy Györgyi, m. I. 695.; illetve Károly Lajos idézett levelét Rákóczinak (Hága, 1639. ápr. 12.). MHHD XXVI. 138. 56 Grotius kétségeiről lásd leveleit Müllernek (Párizs, 1639. márc. 5.), illetve Camerariusnak (Uo., 1639. márc. 16/26.). Briefwisseling van Hugo Grotius X. i. m. 146., 198. 57 Bisterfeld Erdélybe való visszatérése után beadott beszámolója a de la Barde-dal folytatott megbeszélésekről (Medgyes, 1639. nov. 7.). MHHD XXL 32-33. Úgy tűnik, hogy Bisterfeld a királlyal személyesen egyik alkalommal sem találkozott, de ez kevésbé meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy megbízólevele nem XIII. Lajosnak, hanem Richelieu-nek szólt, márpedig az uralkodónak címzett credentionalis alapfeltétele lett volna annak, hogy audienciát kaphasson. Bisterfeld mindenesetre nem sietett vissza Erdélybe. 1639 márciusának végén Grotius jelezte, hogy a professzort ismét Párizsba várják, de csak május elején van adatunk arról, hogy meg is érkezett oda.55 Noha a svéd rezidens többször jelezte, hogy a sok késlekedés miatt kétségei vannak afelől, valóban lehet-e számítani az erdélyi szövetségre, XIII. Lajos kormányzata, úgy tűnik, továbbra is meggyőzhető volt.56 Bisterfeldben a maga részéről nagy reményeket keltett mindaz, amit második franciaországi útja alatt tapasztalt: Jean de la Barde kancelláriai titkárral folytatott megbeszélései után azt érezte, hogy a francia kormányzat továbbra is kész a szövetségkötésre (bár az meglepő, hogy a fennmaradt dokumentáció szerint nem merült fel az a logikus kérdés: vajon miért nem volt folytatása d Avaugour követségének).57 És valóban: d Avaux rögtön a Bisterfelddel folytatott megbeszélések után megbízást kapott királyától, hogy egyeztesse Salviusszal a szerződés lehetséges pontjait, valamint elkészült a plenipotentia is az Erdélybe küldendő követ, Louis 481
