Századok – 2021
2021 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kármán Gábor: Johann Heinrich Bisterfeld és az erdélyi külpolitika, 1638–1643
JOHANN HEINRICH BISTERFELD ÉS AZ ERDÉLYI KÜLPOLITIKA, 1638-1643 még jelentős szerepet fog játszani), ezt írta Rákóczinak: „Csudálom, hogy az fejedelmek (ha azok küldték) prédikátor emberre bízták az követséget.”3 3 Tolnai István levele I. Rákóczi Györgynek (Sárospatak, 1637. aug. 13.). Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György fejedelem levelezése Tolnai István sárospataki pappal. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap 18. (1875) 1222. A forrásokból származó idézetek helyesírását a könnyebb olvashatóság érdekében nemcsak akkor modernizáltam, ha kiadatlan kéziratból származnak, hanem ahol szükséges volt, ott normalizáltam a teljesen következetlen ortográfiát és központozást használó 19. századi szövegkiadások megoldásait is. 4 Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld: Ein Professor als Vermittler zwischen West und Ost an der siebenbürgischen Akademie in Weißenburg, 1630-1655. In: Calvin und Reformiertentum in Ungarn und Siebenbürgen: Helvetisches Bekenntnis, Ethnie und Politik vom 16. Jahrhundert bis 1918. Hrsg. Márta Fata - Anton Schindling. (Reformationsgeschichtliche Studien und Texte 155.) Münster 2010. 201-214. Lásd még a professzor levelezésének katalógusát: Viskolcz Noémi: Johann Heinrich Bisterfeld (1605-1655) bibliográfiája. A Bisterfeld-könyvtár. (A Kárpát-medence kora újkori könyvtárai 6.) Bp.-Szeged 2003. A klasszikus Bisterfeld-életrajz Jan Kvacala tollából a 19. században született, lásd Kvacsala János: Bisterfeld János Henrik élete. Századok 25. (1891) 447-478., 545-577. 5 Szilágyi Sándor: I. Rákóczy György 1593-1648. (Magyar történeti életrajzok.) Bp. 1893. 319-363. Noha Bisterfeld a haláláig megtartotta politikai tanácsadói szerepét I. Rákóczi György, majd fia oldalán, fentebb vázolt kulcspozícióját az erdélyi diplomáciában 1638-tól, nyugat-európai küldetésétől a gyulafehérvári szerződés 1643-as megkötéséig töltötte be. Ennek az időszaknak a részletes vizsgálata több szempontból is szükséges. A gyulafehérvári professzor diplomáciai küldetésének főbb vonalait a Bisterfeld-kutatást száz év után tetszhalálából felébresztő Viskolcz Noémi ugyan megbízhatóan felvázolta, munkájának 2010-es megjelenése óta azonban előkerült számos új forrás, amely Bisterfeld szerepvállalásának mélyebb elemzését is lehetővé teszi.4 Az 1630-as és 1640-es évek fordulójának erdélyi diplomáciája rosszabb sorsra jutott a gyulafehérvári professzor élettörténeténél, amely művelődéstörténeti szempontból a közelmúltban is érdeklődést váltott ki: annak utolsó alapos, források vizsgálatán alapuló rekonstrukcióját ugyanis 1893-ban jelentette meg Szilágyi Sándor, I. Rákóczi Györgyről írott életrajzában.5 Indokolt tehát, hogy a történetet az elmúlt százhúsz évben megjelent irodalom, illetve forráskiadványok alapján újraírjuk, felhasználva a megváltozott kutatási körülmények révén sokkal könnyebben hozzáférhető, frissen megtalált kéziratos forrásokat is. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy helyenként több részletet is közöljek a diplomáciai tárgyalások tartalmáról és hátteréről, mint amennyi Bisterfeld szerepének megértéséhez szigorúan véve szükséges lenne. Mind a közvetlen előzményekről, mind az említett tárgyalások végeredményéről korábbi munkáimban részletesen írtam: ez a tanulmány, azon kívül, hogy tisztázza a gyulafehérvári professzor szerepvállalásának kereteit, motivációját és következményeit, helyére illeszti az utolsó, még hiányzó mozaikdarabot is I. Rákóczi György részvételéről a harmincéves háborúban. Természetesen az egyes forráscsoportok, így a francia 466
