Századok – 2021
2021 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Ernst Bruckmüller: Österreichische Geschichte. Von der Urgeschichte bis zur Gegenwart (Fiziker Róbert)
TÖRTÉNETI IRODALOM vállalkozás 2015-ben jelent meg Thomas Winkelbauer szerkesztő és öt szerzőtársa tollából Geschichte Österreichs címmel, 640 oldalon, a stuttgarti Reclam országsorozatában. Itt érdemes megemlíteni, hogy a több évszázadnyi, egyre árnyaltabban megítélt együttélés ellenére Ausztriában és Magyarországon a másik nép 1918 utáni történelme iránti érdeklődés tulajdonképpen minimálisnak nevezhető. A „sógoroknál” hosszú ideig egyetlen összefoglaló munka sem jelent meg hazánk 20. századi históriájáról, de itthon sem volt sokkal jobb a helyzet. A szélesebb publikumnak szánt monográfia születése kapcsán a szerző önironikusan felidézte, hogy ezzel a munkával - számos osztrák történeti tanácskozás tapasztalatai, kötetek szerkesztése és osztrák társadalomtörténeti előadásai kötetbe rendezése után - valójában a munkatársai körében róla kialakult, némileg vitatható képnek kívánt megfelelni. Ok ugyanis, ha egy érdeklődő egyetemista valami közelebbit akart megtudni az osztrák történelem valamelyik apró részletéről, általában a következő tanácsot adták neki: „Legjobb, ha erről Bruckmüllert kérdezi, ő tud mindent.” Ennek megfelelően az elemzett kiadvány is rengeteg releváns adatot tartalmaz, amit kevés és fekete-fehérben nem igazán érvényesülő képi illusztráció igyekszik olvasóbaráttá tenni. A borítón a Hofburg úgynevezett Michaelertraktja látható, közepén a Burgtorhoz vezető átjáró felett található kupolával és a piros-fehér-piros nemzeti lobogóval. A felvétel egy 1936-ban kiadott és az önálló államiság mellett hitet tevő osztrák brosúra egyik mondatát juttatja a recenzens eszébe: „Régi és Új, büszke múlt és boldog jövő, tiszteletre méltó tradíció és fiatal, erős akarat forrjon egy egységes, hatalmas akkorddá: ősrégi és örökifjú, halhatatlan Ausztria!” Persze, két évvel később úgy tűnt, hogy az egyre árnyaltabban megítélt, mégis máig idézőjelbe tett és csatlakozás helyett bekebelezésként értékelt Anschluss pontot tesz az osztrák történetre, miközben a nagyhatalmak is csak a ceruzahegyezésig jutottak el a tiltakozás terén. Aztán az „életképtelen” államból mégis a „boldogok szigete” lett. Ignaz Seipel prelátus, szövetségi kancellár az 1920-as években kijelentette: szó sem lehet arról, hogy abból éljenek, hogy Ausztriát „belépődíj ellenében idegeneknek mutogatják”. Ez a megalázó bevételi forrás szerinte nem egyeztethető össze az osztrákok történelmileg megalapozott büszkeségével és önérzetével. Bruckmüller - a maga eszközeivel és területén - mégis ezt teszi. Szerencsére nem elvárás a recenzenssel szemben, hogy a 692 oldalas, 11 fejezetre tagolt hatalmas munkáról részletes tartalmi ismertetést adjon. Meggyőződésem szerint ugyancsak távol áll a műfajtól, hogy a mesterművet a szerzőnél is lelkiismeretesebb aprólékossággal világítsuk át. A szerző saját kutatási területein, a gazdaság- és társadalomtörténet különböző kérdéseiben, illetve az osztrák identitás évszázados történetének és a németséggel való folyamatos konfrontálódásának vizsgálata terén akríbiával megírt, de valójában a tudós tanárok szellemi hagyatékával, illetve a pályatársakkal és a fiatalabb szerzőkkel folytatott termékeny eszmecserék révén közösen formált munkájának csak néhány pontjával polemizálunk. Bruckmüller helyesen állapítja meg, hogy Babenberg V. (Erkölcsös) Lipót osztrák herceg Akkon 1191 -es bevételekor vérrel szennyezett fehér zubbonyából (amelyen az öv levétele után csak egy fehér csík maradt) csupán a monda szerint eredeztethető a piros-fehér-piros osztrák állami címer (84.). Ugyanakkor azt nem említi, hogy a mai osztrák állam színeit II. (Civakodó vagy Harcias) Frigyes, a mi IV. Béla királyunk ellen hadakozó utolsó Babenberg herceg választotta és első ízben 1230-ban használta zászlaján. Az 1602-ben Jan Vermeyen, a kor egyik legkiválóbb aranyművese által készített és a Schatz kammer császári kincstárában őrzött osztrák császári korona II. Rudolf személyes koronája volt. Bár az osztrák császárok örökletes monarchiájában sohasem használták koronázásra, annál azért részletesebb bemutatást érdemelt volna, mint hogy egy „privát koronáról” (170.) van szó (amely nem mellesleg a Krusovice Királyi Sörfőzde logojában is szerepel). A katolikus-konzervatív ellenállók (558-559.) közül kimaradt a felső-ausztriai egyszerű gazdálkodó, a 2007- 445
