Századok – 2021
2021 / 2. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Oross András: EUrópa GÉNiusza. Savoyai Eugén élete és kora (1663-1736) (Tóth Tibor)
TÖRTÉNETI IRODALOM korlátok ellenére Oross András nem csupán Savoyai Eugen életéről és tevékenységéről nyújt ismertetést, így a könyv címéhez híven korrajznak is tekinthető. Eugén hadvezéri minőségéből adódóan a szerző részletesen foglalkozik a korabeli harcászat és hadászat általános jellemzőivel, például a várostromok és csaták lefolyásával, a pontonhíd-építés, a katonai felvonulások vagy az ellátás megszervezése körüli nehézségekkel, de minden egyéb olyan dologgal is, amely egy kora újkori hadseregre érvényes volt. Ugyanilyen hangsúlyosak a korabeli diplomáciai kapcsolatok és háborúk (a pfalzi, a spanyol és lengyel örökösödési vagy a nagy északi háború), élükön a francia-Habsburg ellentét vázlatos bemutatásával, amelyek nem csupán Savoyai Eugén életét, hanem a teljes korszakot is meghatározták. Mindennek ellenére sosem távolodunk el túlságosan a herceg személyétől, aki helyesen mindvégig megőrzi központi szerepét a könyvben. Oross András más lényeges összefüggésekre is rámutat a főhős élete, valamint a korszakra jellemző és az őt érő kihívások között. Bepillantást nyerhetünk a kor arisztokrata udvarainak hétköznapjaiba és a bécsi udvari intrikák világába, amelyeknek akarva-akaratlan Savoyai Eugén is a részese volt. Ugyan a herceg magánéletéről és legbelső gondolatairól igen kevés történeti forrással rendelkezünk - mintha szánt szándékkal szerette volna elhomályosítani a róla majdan kialakuló képet -, a szerző mégis nagy hangsúlyt fektet a nehéz döntések mögött megbúvó ember bemutatására. Savoyai Eugén a szerző által hangsúlyozott egyik alapvonása, hogy a társaságkerülő és visszafogott személyiség éles ellentétben állt az Európa-szerte ünnepelt hadvezér imázsával és tevékeny önreprezentációs tevékenységével. Savoyai Eugén előkelő származású volt, a legmagasabb rangú arisztokráciához tartozott, aminek rengeteget köszönhetett a katonai pályája során. Ebből a szempontból érdekes a szerző által boncolgatott és a korban leginkább a francia nemesség által felkarolt „tisztességes” vagy „becsületes” ember ideálja (honnêteté). Ez az ideál, amelyet Eugén is a magáévá tett, az uralkodó iránt tanúsított feltétlen szolgálatkészségből, a gyarló emberi tulajdonságok elnyomásából, valamint önmagunk tökéletesítésének eszményéből tevődik össze. Eugén herceg nem csupán a hadszíntéren, de államférfiként és művészetpártolóként is maradandót alkotott. A könyvben többnyire kiegyensúlyozottan érvényesül a herceg mindhárom oldala, és ennek fényében felmerül az olvasóban a kérdés, hogy melyik Savoyai Eugént, a hadvezért, az államférfit vagy a művészetpártoló arisztokratát nevezi-e a szerző Európa géniuszának. A válasz minden bizonynyal a három kombinációjában rejlik. A herceg életéről német, angol vagy más nyelveken számos életrajzi munka látott már napvilágot; Eugén katonai, diplomáciai vagy politikai pályája számos szemszögből vált már vizsgálat tárgyává. Ebből kifolyólag a megjelenő életrajzi kiadványok újdonsággal bíró ereje elsősorban a rendelkezésre álló forrásanyag és kutatási eredmények módszeres és tudatos kiválogatásában, azok újszerű megvilágításában és bemutatásában rejlik. Ebből a szempontból Oross András munkájában a herceg Magyarországhoz köthető tevékenysége a legjelentősebb, amely más, külföldi történészek által írt életrajzi munkákban természetszerűleg elhanyagolt téma volt. A magyarországi vonatkozások összegzése a kötet egyik legértékesebb újdonsága, amelyről eddig magyar nyelven is csupán felületesen és szétszórtan olvashattunk. A visszafoglaló háborút feldolgozó magyar nyelvű hadtörténeti munkák például legtöbbször csupán néhány sorban számolnak be a herceg kilétéről, de gyakran még a hadjáratokban való részvételéről sem esik szó. A magyar vonatkozások szempontjából hangsúlyosan jelenik meg a kötetben a Habsburg Monarchia bonyolult államszervezetének, ezen belül Magyarország helyzetének a bemutatása, amelyben Savoyai Eugén is navigálni kényszerült. Ezenfelül a szerző körbejárta a herceg magyarokhoz és Magyarországhoz fűződő viszonyának a kérdését, valamint későbbi, 19—20. századi megítélését és emlékezettörténetét. Egyedül talán Eugén 1683—1688 közötti tevékenységének lehetett volna nagyobb terjedelmet szentelni, és kibontani az 1686-ban Buda alatt vagy az egy évvel később a Harsány-hegyi csatában játszott szerepét. Ezek az események 441
