Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kökényesi Zsolt: Az érvényesülés útján. Az Udvari Kamara magyar tisztségviselői a 18. században
KÖKÉNYESI ZSOLT (1762-1765) lett.175 Fekete János és Pálffy János a hivatali pályafutást hátrahagyva katonai karrier építésébe kezdett: Fekete pályája csúcsán, 1779-ben vezérőrnagy (Generalmajor), Pálffy pedig egészen a táborszernagyi (Feldzeugmeister) rendfokozatig vitte, továbbá két és fél évtizeden keresztül a bécsi Magyar Nemesi Testőrség alkapitányi tisztségét viselte (ahol gazdasági ügyek intézéséért is felelős volt).176 Bár Fekete János - apjával ellentétben - kevésbé volt motivált az aktív karrierépítésben, őt sokkal inkább a kultúra és az irodalom kérdései foglalkoztatták.177 Igen egyedinek tekinthető Esterházy Ferenc és Majláth József karrier útja, mindketten újonnan létrehozott pozíciókba kerültek, Majláth a visszacsatolt Fiume első kormányzója lett, Esterházy pedig a magyar rendek tagjai közül egyedüliként a Directorium in publicis et cameralibus tanácsosa.178 Esterházy pályájának további karakterisztikuma, hogy ő volt a kamara egyedüli magyar tanácsosa, akit hivatalviselése után közvetlenül „birodalmi” (nem magyar) kormányszerv vett állományba. Fordított pályát járt be viszont Batthyány József György, aki grazi hivatalból érkezett a kormányszervhez, azonban az Udvari Kamara 1782. évi átszervezését követően a jozefinus korszakban nem kapott újabb hivatali tisztséget (legalábbis nem tudunk róla), 1783-ban csupán Torontál vármegye főispánjának nevezték ki.179 A vizsgált személyeink közül Batthyány az egyedüli, akinek hivatali karrierjében II. József uralkodása alatt törés következett be, míg az új hivatalnokgeneráció tagjainak, köztük Majláthnak és Ürményinek a felemelkedése (akik kerületi biztosi pozíciót is vállaltak) ekkor vett új lendületet.180 175 Sebök R: Hivatali pályafutások i. m. 42.; FallenbüchlZ.: Magyarország főméltóságai i. m. 115. 176 Antonio Schmidt-Brentano: Kaiserliche und k.k. Generäle (1618-1815). Wien 2006. 30.; A magyar testőrségek névkönyve 1760-1918. Összeáll. Tisza-Beői Hellenbronth Kálmán. Bp. E. n. [1940.] 846. 177 Pályájához, tevékenységéhez lásd Morvay Győző: Galánthai gróf Fekete János, 1741-1803. Bp. 1903. 178 Fest Aladár: Fiume Magyarországhoz való kapcsolásának előzményeiről és hatásairól. Századok 50. (1916) 254.; Fazekas I.: Egy magyar karrier Bécsben i. m. 7. 179 FallenbüchlZ.: Magyarország főispánjai i. m. 297. 180 A biztosok körének elemzését lásd Szántay Antal: II. József kerületi biztosai. Századok 148. (2014) 1170-1185. 181 A politikai fő tisztségviselők esetében a magyar királyi udvari méltóságukat nem neveztük meg. Az Udvari Kamara egykori tisztségviselői közül többen igen fényes karriert futottak be, és a 18. század, illetve a 19. század első negyedének meghatározó kormányzati döntéshozóivá váltak. A vizsgált személyek között kilenc zászlósurat találunk, köztük öt (Fekete, Niczky, Ürményi, Végh, Zichy) országbírót (olyan korszakban, amikor magyar főnemes számára ez volt a legmagasabb elérhető pozíció), valamint három tárnokmestert (Majláth, Niczky, Végh), egy horvát bánt (Esterházy) és Batthyány József György személyében egy főétekfogómestert azonosíthatunk.181 1762 és 1807 között két személy töltötte be csupán a magyar udvari kancellári tisztséget, Esterházy Ferenc és Pálffy Károly, akik pályájukat 427
