Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Kökényesi Zsolt: Az érvényesülés útján. Az Udvari Kamara magyar tisztségviselői a 18. században
KÖKÉNYESI ZSOLT hozta meg a döntéseit. VI. Károly 1717. évi kamarai utasítása a kormányszervben hat szakbizottság (Komission) felállítását rendelte el, amelyek közül külön bizottság (Kommission für das „ganze camerale in Hungarn, Sibenbürgen, Sclavonien und anderen dahin confinirenden provincien”) foglalkozott a Szentkorona országainak kamarai ügyeivel.16 A bizottságok rendszerét több alkalommal (1732-ben, 1765- ben, 1768-ban) is átszervezték, de a magyar ügyek tárgyalása mindig (kivéve az 1765. évi rendszert) önálló testület feladata volt.17 A bizottságokba nemcsak született magyarok kerülhettek be, hanem magyar ügyekben járatos, jellemzően korábban a Magyar Kamara alkalmazásában álló tisztségviselők is. VI. Károly uralkodása alatt a magyar ügyek egyik legtekintélyesebb véleményezője gróf Johann Jakob von Löwenburg (1670—1732) volt, akinek a neve a magyar kutatás számára is jól ismert.18 Löwenburg 1688 és 1697 között a Magyar Kamara, majd az Udvari Kamara tanácsosa volt, három felesége közül kettő (Thököly Katalin és Czobor Anna) magyar főnemesi hölgyek közül került ki, az 1723. évi diétán magyar indigenátust kapott, valamint végrendeletében létrehozta a nevét viselő alapítványt, amely a bécsi piaristáknál osztrák és magyar nemesi ifjak taníttatását finanszírozta.19 Löwenburg személye azonban a jelen vizsgálatból - amely kizárólag a születésüktől kezdve a magyar TWz'öhoz tartozó tisztség viselők karrier- és érvényesülési lehetőségeire korlátozódik - kimarad, hasonlóan a magyar kamarai ügyekben járatos és magyar indigenátussal rendelkező gróf Karl Gottlieb von Aichpichl vagy gróf Otto Christoph von Volkra (P-1734) tevékenysége is. 20 16 Fellner, T. - Kretschmayr, H.: Österreichische Zentralverwaltung i. m. III. 217-218. 17 Dickson, P. G. M. - Rauscher, P: Die Hofkammer im 18. Jahrhundert i. m. 850-852. 18 Az Udvari Kamara magyar bizottságának működése további kutatások tárgyát kell, hogy képezze. Például 1719-ben Löwenburg mint „Praeses in Hungaricis” hagyja jóvá Megyery Gábor szepesi kamarai tanácsos fizetésének kiutalását, amit Száraz György jegyzett ellen. ÖStA FHKAAHK HFÖ 1719. okt. 26. (Kt. 2160.) 1723-ban a bizottság 12 tagból (elnökből, hat tanácsosból, két titkárból, egy fogalmazóból, szám tisztből és inasból) állt. Az elnöki tisztséget Löwenburg töltötte be, a vizsgálatunkban szereplő személyek közül An tolchich mint tanácsos és Száraz György mint titkár volt a bizottság tagja. Kayserlich- und Königlicher wie auch Erz-Herzoglicher, dann dero Haupt- und Residenz-Stadt Wien Staats- und Standes-Calender [...]. Wien 1723. 58. Löwenburg halála után Gyöngyösy Gábor lett a magyar ügyek referense. Uo. 1733. 56. 19 Constant von Wurzbach: Biographisches Lexikon des Kaisertums Österreich I-LX. Wien 1866. XV. 437-438.; Kökényesi Zsolt: A magyar arisztokraták integrációja a bécsi udvarba 1711 és 1765 között. Doktori (PhD) értekezés. ELLE. Bp. 2016. 92.; Corpus juris Hungarici i. m. VI. 655. 20 Mindketten 1687-ben kaptak magyar indigenátust. Corpus juris Hungarici i. m. VI. 359. További kutatások még fényt deríthetnek egy-egy horvát vagy szabad királyi, esetleg bányavárosi német polgár hivatalviselésére is az Udvari Kamaránál. Újabb vizsgálatok az Udvari Kamara alárendelt hivatala, az Udvari Számvevőség (Hofbuchhalterei) egy-egy magyar tisztségviselőjének a pályáját is tisztázhatják (például az 1720-as években a hivatal állományában dolgozott szám tisztként Matthias Forko, azaz Forgó Mátyás). Az Udvari Kamara magyar bizottsága Mária Terézia uralkodása alatt is folytatta munkáját, amelynek jelentőségéről 1745-ben gróf Johann Franz von Dietrichstein (1671—1755) kamaraelnök a következőképp vélekedett: „Ismeretes, hogy a magyar 399
