Századok – 2021
2021 / 2. szám - TANULMÁNYOK - Haraszti Szabó Péter: A magyar káptalanok vezető méltóságainak peregrinációja a Zsigmond-korban
A MAGYAR KÁPTALANOK VEZETŐ MÉLTÓSÁGAINAK PEREGRINÁCIÓJA A ZSIGMOND-KORBAN Prága és Becs kettőséhez csatlakozott a századfordulón az újjáalapított krakkói egyetem, továbbá (a prágai egyetem válságából szintén profitáló) Köln és Heidelberg. Az újabb fordulat 1409-ben következett be, amikor a prágai egyetem egy artes iskola szintjére süllyedt.9 A 14. század közepi irányváltás után ez volt a második nagy fordulópont, amely ez esetben már csak regionális keretek között fejtette ki hatását, és az addigi prágai orientációt felülírta Bécs egyeduralma a magyar peregrinációban. Zsigmond király idején tehát olyan változások történtek a magyar egyetemjárás történetében, amelyek jelentősen megnövelték a diákok létszámát, másrészt megváltoztatták a diákok társadalmi összetételét, harmadrészt pedig megnőtt a választható egyetemek száma, de a peregrináció irányai is érdemben módosultak. Ebben a változó közegben egyre többek számára adatott meg, hogy komoly karriert fussanak be, akár pusztán egyetemi tanulmányaiknak és egyetemi kapcsolataiknak köszönhetően.10 9 Ennek előzményeit és folyamatát lásd Martin Nodl: Das Kuttenberger Dekret von 1409. Von der Eintracht zum Konflikt der Prager Universitätsnationen. Köln—Weimar—Wien 2017. 273—274. 10 Rainer Christoph Schwinges: Karrieremuster. Zur sozialen Rolle der Gelehrten im Reich des 14. bis 16. Jahrhunderts. Eine Einführung. In: Uö: Studenten und Gelehrte: Studien zur Sozial- und Kulturgeschichte deutscher Universitäten im Mittelalter. Leiden 2008. 526 Peregrinusok az oszlopos kanonok között A vizsgálatok kezdetén több nehézséggel szembesültem. Problémaként merült fel, hogy a három columnaris kanonokság betöltőit sok esetben pusztán keresztnév alapján ismerjük. így azonosításuk a külföldi egyetemeken tanuló magyar diákokkal rendkívül nehéz, többnyire lehetetlen. Remélhetőleg az egyháztörténeti és a fentebb említett, folyamatban lévő archontológiai és prozopográfiai kutatások segíthetnek majd a jövőben néhányuk pontosabb azonosításában. Nem lehetetlen, hogy voltak közöttük egykori egyetemisták, tekintve, hogy hazatérve kevesen használták a megszerzett fokozatot a mindennapi munkavégzésük során, így az ismertnél bizonyosan magasabb lehetett a peregrinusok száma. Összességében elmondható, hogy az érintett korszakban mintegy 340 főt (prépost; olvasó-, éneklő- és őrkanonok) tudtam bevonni a kutatásokba a 15 székes-, valamint a 4 társaskáptalanból. Közöttük az egyetemet jártak száma meghaladta a 65-öt, ami az iménti összlétszám 19,4%-a. Ha figyelembe vesszük, hogy a csupán keresztnév alapján ismertek, valamint a külföldiek között is lehettek olyanok, akik egyetemre jártak, akkor nem kizárt, hogy arányuk elérhette vagy akár meg is haladhatta az összlétszám 20%-át. Ez a viszonylag alacsonynak tűnő szám annak tudható be, hogy — mint arról már szó esett — a Zsigmond-kor csupán a kezdete volt a tömegessé váló magyar peregrinációnak, s így meg lehet figyelni a folyamat kibontakozását, a peregrinusok számának a növekedését az egyházi hierarchiában. 374
