Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Szulovszky János: A magyarországi városok életvilága a foglalkozások tükrében 1892-ben
SZULOVSZKY JÁNOS társadalmi összetétele, kapcsolatrendszere, gazdasági, kulturális potenciálja s nem utolsó sorban az ott élők egészségügyi és mentalitásbeli sajátosságai folytán — egy rendkívül bonyolult, egymásra olykor összetett, áttételes módon ható tényezők álltak. Éppen ezért az ország különböző pontjain végeredményként megnyilvánuló azonos jelenségeket, számszerű értékeket nem mindig lehet közös tényezőkre visszavezetni,35 a megnyugtató magyarázatok rendszerint multikauzálisak.36 E dolgozatban már pusztán a terjedelmi korlátok miatt sem vállalkozhattam arra, hogy az ipari és kereskedelmi foglalkozások elterjedtségeinek a városhierarchia egyes szintjein megfigyelhető mintázatai mögötti okokra megkíséreljek magyarázatot adni. Célom a városhierachia egyik megalkotási módszerének egy lehetséges ellenőrzése, figyelmet fordítva az ennek kapcsán feltáruló jelenségekre. A kielégítő válaszok megfogalmazásához még további regionális kutatások és lokális mélyfúrások szükségesek. 35 Ezért is csínján kell bánni a nagy általánosításokkal, amelyeket a regionális elemzések vagy a kisebb-nagyobb tájegységre vonatkozó kutatások nem egyszer erőteljesen megkérdőjeleznek. Vö. Területi egyenlőtlenségek nyomában a történeti Magyarországon. Módszerek és megközelítések. Szerk. Demeter Gábor - Szulovszky János. Bp.-Debrecen 2018. 36 Jól szemlélteti ezt Demeter Gábor példája, aki az 1901-1908 közötti törvénytelen születések hasonló aránya kapcsán rámutatott arra, hogy „e mutató értékeinek értelmezése régiónként egyedi elbírálást igényel. Budapest, Debrecen és Moson megye (Bécs közelsége) esetében a kiugró érték egyértelműen modernizációs (urbanizációs) jelenség - noha nem pozitív - indikátora (lásd pl. cselédek, ipari munkások, megnövekedett migráció), hasonlóképpen modernizálódásra utal a Losonc- Rozsnyó-Kassa-Ungvár-Munkács-Szatmárnémeti-Nagyvárad-Arad vonalon mérhető pozitív anomália, de ez egyben etnikai kontaktzónához (és a körvasúihoz) is kötődik, tehát multikauzális. Ugyanígy az etnikai kontaktzóna peremén lejátszódó migrációs folyamatok tehetők felelőssé Erdélyben a szász—román—székely zóna peremén húzódó pozitív anomáliáért. Ezzel szemben a szintén kiugró értéket mutató dél-erdélyi folt nem hozható kapcsolatba modernizációs jelenséggel, éppen ellenkezőleg, annak elmaradása bizonyítható vele. Ekkor ugyanis a törvényes házasságnak már az állami, nem egyházi házasságkötést tekintették, de vélhetően az ortodox területeken 1900-1910 között ennek még kisebb jelentősége volt, [...] s ez jelent meg a statisztikai hivatal kimutatásaiban is. E mutató egyben rávilágít arra, hogy a központi hatalom érdekérvényesítő képessége hol volt gyengébb, vagy hol jelentkezett késéssel, ami kitűnő ismérve a periferizációnak. A keleti országhatáron szintén jelentős volt a törvénytelen születések aránya, részben a bevándorló zsidóság bizonytalan viszonyai (a bevándorló ortodox közösségek eleinte nem voltak fogékonyak az állami anyakönyvezés iránt), részben a határmenti munkavállalással, szezonális migrációval összefüggésben, mely a térség frontier jellegére is utal. Mindemellett egyéb tényezők: próbaházasság, vallási-etnikai ellentétek/eltérő szokások is okozhattak lokális, de akár regionális anomáliákat is.” Lásd Demeter Gábor: Perifériák és fejlett régiók a történeti Magyarországon (1890-1910). In: Területi egyenlőtlenségek nyomában a történeti Magyar országon i. m. 152-153., 163. 15. ábra. 341
