Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN 1910-ben már rosszabb talajon is el lehetett érni intenzívebb munkával, sajátos technikákkal és a vízszabályozás következtésben a magasabb hozamú szántók terjedésével. Ugyanakkor az is tény, hogy kifejezetten kisbirtok-dominancia jellemezte a korhanyos talajokon megült négy települést is (130 korona),60 ott pedig igen rossz volt a holdankénti hozam a szántón, de más földhasználati módok esetében is. Ehhez képest a szikes-löszön mérhető magas holdankénti hozam a birtokonkénti jövedelem viszonylag alacsony értékével párosulva (160 korona) arra utal, hogy itt nemcsak a kisbirtokosok domináltak, de maga a birtoknagyság sem lehetett túl jelentős - még kisparaszti viszonylatban sem. Agyag és korhany esetén az átlagos birtoknagyság számításaink szerint 17-18 hold volt,61 szikes-löszös talaj esetében csak 9,5 hold,62 az (orosházi) homoktalajoknál pedig mindössze 6 hold63 az átlagos birtoknagyság. így, míg a szikes-lösz esetében a kis (és 1790 óta csökkenő tendenciát mutató) birtokméretet kiegyenlítette a nagy fajlagos hozam, a korhany esetében pedig az alacsony holdankénti hozamot a nagyobb birtoknagyság, a homok esetében azonban a kis birtokméretet már nem tudta kompenzálni a különben magas fajlagos, holdankénti tiszta jövedelem. A legjobb minőségű talajokon alakultak ki a legnagyobb birtokok, viszont ez esetben (vagy talán éppen emiatt) a fajlagos hozam nem érte el a terület teljesítőképességének felső határát. 60 Vésztő, Sárrétudvari, Darvas, Okány, illetve még Doboz, Nagyrábé, Szerep, Biharnagybajom részei. 61 1790-ben még 1,7-2 telek, azaz jóval nagyobb. 62 1790-ben egy telek. 63 1790-ben fél telek. 64 A családméret csökkenése is kompenzálhatta a telekméret csökkenését. A népességnövekedés a központi löszös területeken az országos átlag felett volt, míg a folyók mentén az országos átlagot nem haladta meg. Kisatlasz i. m. 13. térkép. Részletesen lásd az összegzésnél. 65 Pinke Zsolt a Hortobágy és Nagykunság kapcsán úgy találta, hogy elsősorban a nagybirtokosok érdekeit szolgálta a legelők szántóvá alakítása és a hagyományos gazdálkodási keretek szétzúzása. Zsolt Pinke: Modernization and Decline: An Eco-Historical Perspective on Regulation of the Tisza Valley, Hungary. Journal of Historical Geography 45. (2014) 92-105. Rózsa Sándor kutatásai szerint a Nagykunság a 18. század végén még jelentős gabonatöbblettel bírt úgy is, hogy a szántóföldi művelés másodlagos jelentőségű volt az állattartáshoz képest, tehát az élelmiszerhiány/túlnépesedés (a bácskai Végül még egy kérdésre érdemes kitérni. 1790-ben a fent említett talajtípusok esetében az átlag birtoknagyság (telki állomány) nagyjából az 1910-es kétszerese volt. Ez azt jelenti — hogy legalább ennyivel javult az agrotechnika eltartóképessége (akár technológiai, akár biológiai intenzifikáció eredményeképpen, vagy terménystruktúra-váltás következtében) és/vagy nőtt a termékek ára.64 A szabályozások viszont arra utalnak, hogy még így is földszűke lehetett - ami a régióban elsősorban a parasztságot érintette, mivel a nagybirtok jó része a vizektől eleve távolabb, a löszhátakon feküdt. A vízszabályozásnak itt tehát nem csak a nagybirtokosság volt haszonélvezője.65 (Bár fentebb láthattunk vizenyős talajon fekvő 303
