Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN Ezt követően ezért az üzemszerkezet, a területhasználat és a talajtani adottságok összefüggését vizsgáltuk meg. Érdemes megfigyelni, hogy 100 kisbirtokra a löszön jut a legtöbb nagybirtok (darabszámra és nem területre értve), míg kifejezetten ritka a nagybirtok az agyagos talajú településeken és a szikes-korhanyos-kotus jellegű talajokon (6. táblázat). Az átlagnál magasabb a nagybirtok jelenléte a szikes-löszös vegyes területeken, míg átlag alatti az ártéri szikeseken. A lösszel kapcsolatban írtak nem minősülnek újdonságnak, hiszen 1790-ben is e területek voltak puszták, uradalmi kezelésűek, de jó részük 1865-ben, a földreform után is a nagybirtokosok kezében maradt - de immár átalakult, dominánsan szántó területhasználattal. Ez az 1790-1865 között, még a szabályozások előtt lezajló változások legjelentősebbike. A másik pedig 1865—1910 között a rétek, legelők visszaszorulása a tőzeges (korhany) talajokon a szántó rovására: 1910 előtt itt ugyanis 17% volt a hasznavehetetlen területek aránya, 1910-ben csak 5% alatti (a teljes területen is kb. 6% 1910-ben). Az 1865-ös állapotot bemutató táblázatunkban azonban a korhanyon még a rétek és az ártéri, illetve mocsárerdők dominálnak, nem a szántó — így ezek a szabályozások előtti helyzetet tükrözik.55 55 A szabályozások hatására a korábbi ártéren duplájára nőtt a tiszta földjövedelem holdankénti értéke 1865-1910 között, míg a víztől távolabbi, löszös zónában csak 50%-kal emelkedett ez az érték. Ezzel összefüggésben a szántók arányának százalékpontos változása 1895-1865 között az ártéren 20-30% vagy akár annál több, de a belső területen is 20% feletti. 1895 és 1910 között ártéren újabb 5-25% ponttal nőtt a szántók gyakorisága, a löszön viszont ekkor már stagnált. Lásd Kisatlasz a dualizmus kori Magyarország regionális társadalmi, gazdasági folyamatainak tanulmányozásához (1869-1910). Szerk. Demeter Gábor. Bp. 2020. 245. (206. térkép), 247. (208. térkép), 178. (133. térkép). 1865 előtt a különböző talajtípusokon eltérő területhasználat-típusokat találunk. A homoktalajokon és a löszön a szántó dominált. A szikes és kötött agyagos talajú települések esetében a szántó mellett nagyobb arányban megjelentek a legelők. A földhasználati formák részesedése az összterületből a legkiegyenlítettebb képet a korhany esetében mutatja. (Mindezt azért hangsúlyozzuk, mert a talajminőségen keresztül a domináns műveléság jövedelmezősége is felelős a holdankénti és településenkénti átlagos földjövedelem differenciáiért). Végül a tanulmány központi kérdésének, a talaj adottságok és jövedelem, majd a birtokstruktúra és jövedelem kapcsolatának elemzése következik (7. táblázat). 1865-ben a löszös és szikes-löszös talajon lévő települések egy kataszteri holdra jutó hozama átlag feletti volt (a homoktalajon lévő Orosházáéhoz hasonlóan). A szikesen, korhanyon és agyagon kialakult földek termékenysége ezek felét is alig érte el. Összességében tehát a talajminőség és a földjövedelem között — a rossz minősítésű homokot leszámítva — erős kapcsolat mérhető. A különbség a szántók talaj típusonkénti eltérő arányának és az eltérő termékszerkezetnek tudható be. 299
