Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Demeter Gábor - Szilágyi Adrienn - Túri Zoltán: Földminőség, nemesi érdekérvényesítés, jövedelmezőség a Tiszántúl déli részén a 18-19. században
DEMETER GÁBOR - SZILÁGYI ADRIENN - TÚRI ZOLTÁN ségével kapcsolatos fenntartások már a kor társaknál is megjelentek és hivatkozási alappá váltak a későbbiekben, bár a 48-as nemesi, ellenzéki narratíva éppen az „állam hasznát”, tehát a földek értékének állami túlbecslését emlegeti, szemben a marxista narratívával. Beksics és Márki szerint „a rebellisebb vidékek nagyobb katastert, a »gutgesinnt«-ebbek enyhébb katastert nyertek. Erdély annyira volt sújtva, hogy katasterét a későbbi alkotmányos kormánynak le kellett szállítani [...]. A Dunántúlnak kevésbbé rebellis vármegyéi redukált adóalapra tettek szert s megfordítva.11 [...] szinte mindig igazuk volt az állami reclamátoroknak, a kik azt állították, hogy az állam csorbulást szenvedett [...]. A hibás katasternek azután természetes következménye lett a hibás földadó-rendszer, mely talán legjobban sújtotta a magyar földbirtokosságot.”12 11 Innen táplálkozik a dunántúli (nagybirtokok) kisebb adóértékére vonatkozó feltételezés. 12 Nem derül ki, hogy a birtokos gazdákra általában, vagy a „nagy” birtokosokra utal. Márki Sándor - Beksics Gusztáv. A modern Magyarország (1848-1896). Szerk. Szilágyi Sándor. (A Magyar Nemzet Története 10.) Bp. 1898. 13 A talaj minősítése a kortársak szerint nem volt objektív, ún. „földkóstolók” tömegei végezték, egy településen kis mintaszám alapján. Márki S. - Beksics G.: A modern Magyarország i. m. 14 FürL.: Jobbágyföld - parasztföld i. m. 149. 15 Vályi András: Magyar országnak leírása I —III. Buda 1796. Reprint: Somorja 2003. 16 Legalábbis a földesúri bevételek esetében. Lásd még: If. Barta János: Földosztályok és jövedelmek Zemplén megyében a 18. század végén. In: Föld és Társadalom (Bibliotheca Cumanica 7.) Szerk. Bánkiné Molnár Erzsébet. Kiskunfélegyháza 2007. 91. Alapadatok: If. Barta János: „Ha Zemplin vármegyét az útas visgálja...” II. Adattár Zemplén megye 18. századvégi történetéhez. Debrecen 2015. 351-384. 17 Oros I: A földterület mezőgazdasági hasznosítása i. m. 404. így az 1863-as aszály hatása nem jelentkezik az adatsorban. De a talajok osztályzása sem volt objektív.13 Előfordult, hogy a földesurak a rosszabb minőségű földeket is első vagy második osztályba vétették fel, hogy kisebb legyen a jobbágy telek mérete (a jobbágy földilletménye), valamint a saját jószágaik értékét emeljék.14 A 18. századi, például a Vályi-féle országleírásban szereplő termékenységi kategóriák pedig nem pusztán a talaj adottságait tükrözik (ráadásul sok megyére vonatkozóan hiányoznak adatok), hanem a termelés diverzifikáltságát és egyes klimatikus tényezők hiányát vagy túlzott gyakoriságát is.15 így például ha egy településnek nem volt elegendő szőleje, erdeje, vagy gyakran sújtotta aszály, már akkor sem kaphatott I. osztályú minősítést, ha különben a legkiválóbb csernozjomtalajon feküdt is. A 18. századi zempléni adatokon végzett számítások szerint a föld osztálya-minősége és jövedelme között azonban kapcsolat mérhető.16 Az adóalap megbízhatósága kapcsán fent megfogalmazott két homlokegyenest ellentétes szemlélet miatt is célszerű a jövedelmi viszonyok vizsgálatánál a „gyanús” 1865-ös kataszteri összeírás (egyébként is az 1850-es évekből származó)17 jövedelmi adatai mellett továbbiakat (így az 1910-est) is megvizsgálni a 287
