Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI megcsappant. A vármegye a késő feudális békeidőszakban ennek ellenére viszonylag hamar kiheverte a háborús károkat, és az úrbérrendezés idejére az összes vizsgált régió közül a legmagasabb településszámmal (301) és a legnagyobb lakossággal (14 592 összeírt gazda) rendelkezett. A regulatiót nem sikerült zökkenőmentesen végrehajtani: mind a jobbágyság (Berzence), mind pedig a földesurak (Csicsó, Kozma) alkalomszerűen tiltakoztak az állami intézkedésekkel szemben, bár a „tétényi tumultushoz”32 vagy a Tolna vármegyei parasztlázongásokhoz33 mérhető erőszakos cselekményekre itt nem került sor. A lakosság egyébként is tarka etnikai összetételét tovább színesítette az újratelepítésekkel behozott németség. 32 Kosáry Domokos: A tétényi „tumultus” 1766-ban. Tanulmányok Budapest Múltjából 17. (1966) 111-131., újabban Gőzsy Zoltán — Gerhard Seewann: Der Bauernaufstand im Komitat Baranya 1766. Pécs 2015. 33 Az úrbéres birtokviszonyok i. m. 249. 34 Az átlagon sokat torzít Iháros, Inkey Gáspár contractualista birtoka, a maga 418 fős lakosságával; ebből a gazdatömegből ugyanis elenyészően csekély rész (30) volt zsellér. A vármegyében a zsellérek aránya Fejérhez hasonló (28,73%), ezek egynegyede subinquilinus, a legtöbb jobbágy tehát telkes; a telekátlag a teljes megyében a Dunántúlon megszokott felé tendál (0,52). A Somogybán mérhető átlagos lakosságszám meglehetősen magas (48,48) volt, ami csak nagy szóródással lehetséges: a 3-6 gazdás törpefalvaktól a mezővárosias jellegű településekig a lehetőségek széles palettáját láthatjuk.34 Az örökös és szabadmenetelű jobbágyok arányát illetően a vármegyében kiegyensúlyozott állapotokat tapasztalhatunk: az összlakosságnak majdnem pontosan a fele (50,94%) szabadmenetelű. A Somogy vármegyében dívó birtoklástípusok között a vegyes birtoklás terjedt el leginkább (58%, 173 településen), ez sok esetben hasonlított az Abaújban tapasztalt törpebirtokos-jelenségéhez. Magánföldesúri kézen általában itt is a mágnások uradalmait jegyezték (22%, 67 falu), az egyház a falvak 12%-át bírta, míg szoros értelemben vett családi kézben 8% volt. A települések többsége (43%, 130 település) bevett szokás szerint adózott. Ezen kívül az egyetlen nagyobb kategóriát a contractualisták adták (29%, 88 helység). Urbáriuma csupán 16%-nak volt. Vegyes rendszerben meglepően kevesen praestáltak (3%, 10 település). Elenyészően csekély a kiváltságolt falvak aránya (0,6%, 2 cím). A szerződéses és vegyesen praes táló helységekre szűrve az arányok jelentősen megváltoznak. Míg az egész vármegyében általánosan a vegyes birtoklás volt többségben, addig a contractualis vagy részben contractualis falvak esetében a magánföldesúri birtokosok relatív többségét figyelhetjük meg (47%, 45 település), a vegyes bírás egynegyed rész köré (29%, 28 település) esik vissza. Az egyházi birtokosok és a családok részaránya ugyanakkor nem változik számottevően. 278
