Századok – 2021
2021 / 2. szám - VIDÉKI TÁRSADALOM ÉS PERCEPCIÓI A 18-20. SZÁZADBAN - Tompa László: A szerződéses jobbágyság rendszerének regionális mintázatai. Hat vármegye gyakorlatának összehasonlítása
A SZERZŐDÉSES JOBBÁGYSÁG RENDSZERÉNEK REGIONÁLIS MINTÁZATAI falvakon-mezővárosokon belüli rendkívül magas népességkoncentráció, az ország többi részénél is hangsúlyozottabb agrárjelleg, a népesség korai időkben tapasztalható magas fluktuációja és - legfőképpen - az úrbéres terhek viszonylagosan alacsony volta határozott meg. A lakosság jellegét tekintve rendkívül tarka volt: a betelepített szerbeket, németeket és egyéb elemeket spontán beköltöző (vagy beszökő) magyarok követték.27 27 Katona Csaba: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához (Különös tekintettel Békéscsabára). Levéltári Közlemények 76. (2005) 1. sz. 133-164.; Szilágyi Adrienn: Az uradalom elvesztése - Nemesi családok a 19. századi Békés megyében. Bp. 2018. 28 Robert William Benjamin Gray: Land Reform and the Hungarian Peasantry c. 1700-1848. London 2009. 141-154. A megyékben összesen 35, többnyire nagy kiterjedésű települést számolhatunk össze. Ezekben az úrbérrendezés idején 13 020 gazdát találtak, akiknek csupán 55,51%-a telkes jobbágy, a zsellérek aránya tehát az eddig vizsgált vármegyékhez képest kiugróan magas. A helységekben az átlagos lakosságszám 372 úrbéres. A délkeleti kontrollcsoport telekátlaga 0,33, ami jóval elmarad az észak-északkeletebbi régiókéhoz viszonyítva. Ami a lakosság jogállását illeti, a Békés-Csongrád-Csanád háromszög tökéletesen homogén, az úrbéres regulatio idején mindenki szabadmenetelűnek mondotta magát. Az alföldi vármegyékben egyértelműen a magánföldesúri birtoklás dominált, az összes helység 77%-ának (27 település) egyetlen földesura volt csupán. Ennek elsődleges húzótényezője a Békés vármegyei, nagyon sajátságos állapot: három települést leszámítva (Kétegyháza és Vári - Andrássy Györgyé; Szentandrás - Rudnyánszky Józsefé) az egész megye egyetlen földbirtokos, Harruckern Ferenc báró kizárólagos tulajdona volt.28 A második legnagyobb (bár az előzőnél jóval kevésbé prominens) csoportot a kamarabirtokok alkotják: a Csanád megyei öt település az összes vizsgált helység 14%-át teszi. Az egyházi (3%, 1 település: Makó, a Csanádi püspökség birtoka) és a városi (szintén 3%, 1 település: Tápé, Szeged szabad királyi városé) az első két kategóriához képest elhanyagolható mértékben van jelen, ugyanígy a vegyes bírás is (3%, 1 település: Földeák). Családi birtoklású falvak nem akadnak a csoportban. Az adózási formák tekintetében a paletta már színesebb: az összes helység közül 2%-nak (1 falu) volt urbáriuma, ugyanennyi tekinthető kiváltságoknak, és szintén egyetlen nagyobb falu, a Csanádi Földeák adózott vegyes rendszerben. Az ususos praestálás 23%-ot tesz (8 falu), míg a legnagyobb kategória a contractualistáké, 67%-kai (23 település). Ez utóbbi (és a vegyes adózású) helységeket külön tekintve a kép kissé egyoldalúvá válik. Az összes szerződéses viszonyban lévő település 88%-a magánföldesúri kézben van (háromnegyede Harruckern Ferenc báró kezén); 4% egyházi birtok, 4% városi, újabb 4% pedig vegyes: ezek mind egy-egy helységet jelentenek. 276
