Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
SZÉKELY TAMÁS bűnüldözési és karhatalmi célokat. Nemcsak a bűnözők elleni harcban, hanem a természeti csapások, illetve a politikai (például nemzetiségi vagy munkásmozgalmi) feszültségek esetén is bevetették őket, tehát a csendőrség kiemelt biztonságpolitikai jelentőséggel bírt. Ugyanakkor a csendőrök nyomozásra és hírszerzésre nem voltak feljogosítva, ezekben vidéken továbbra is fontos szerep jutott a vármegyei adminisztrációnak, míg a fővárosban a rendőrséghez tartozott. A dualista korszakban az állami hírszerzés és megfigyelés homlokterében elsősorban a nemzetiségi kérdés állt.54 54 Ress Imre: A kormányzati hírszolgálat átalakulása az Osztrák-Magyar Monarchiában a kiegyezés után 1867-1875. In: Szakszolgálat Magyarországon, avagy tanulmányok a hírszerzés és titkos adatgyűjtés világából 1785-2011. Szerk. Csóka Ferenc Bp. 2012. 93-124. 55 Vö. Sarlós Béla: Közigazgatás és hatalompolitika a dualizmus rendszerében. Bp. 1976.; Csizmadia Andor: A magyar közigazgatás fejlődése a XVIII. századtól a Tanácsrendszer létrejöttéig. Bp. 1976.; Kozári Mónika: A dualista rendszer. Bp. 2005. 56 Székely Tamás: A közigazgatás átalakításának programja: modernizáció és nemzetállam-építés a dualizmus korában. In: Modernizáció és nemzetállam-építés i. m. 165—180. A biztonság ideológiai alakzatai 1867 után A biztonság társadalmi konstruáltságát hangsúlyozó elméletek lehetőséget adnak arra, hogy olyan témákat is bevonjunk a biztonságtörténeti vizsgálódás körébe, amelyek szorosan nem kapcsolódnak a klasszikus biztonsági területekhez. A dualizmus időszakában számos, biztonsági ügyként is értelmezhető társadalmi és politikai kérdés volt napirenden. Ezek egy része már a korszak elején meghatározó volt, míg mások ekkor még csak lappangtak és a modernizáció előre haladtával ütötték fel a fejüket, komoly kihívást elé állítva a mindenkori eliteket. Ilyen, biztonsági aspektusokat is magában hordozó ügy volt - többek között - a közigazgatási kérdés, a nemzetiségi kérdés, a zsidókérdés vagy éppen az egyházpolitikai vita. A közigazgatási kérdést általában a jogtörténetírás keretén belül szokták tárgyalni, és az újabb és újabb közigazgatási törvények a modernizáció szükségszerű, ám sohasem elégséges építőelemeiként kerülnek bemutatásra a szakirodalomban.55 A kép ennél azért árnyaltabb, hiszen a száraz törvényi háttér és a gépies igazgatási mechanizmusok mögött is emberek álltak, akik politikai és ideológiai motivációk, illetve morális megfontolások alapján cselekedtek. Meglátásunk szerint a modern kor hajnalán a közigazgatási kérdés túlmutat a hagyományos jogtörténeti leíró megközelítés keretein, és méltán ajánlható az eszmetörténetírás figyelmébe is.56 A felbomló évszázados struktúrák és az éppen kiépülő modern megfelelőik még azok számára is politikai, gazdasági, kulturális kihívást jelentettek, akik a változás élére álltak, nem beszélve a változást elszenvedőkről. Egy település, régió vagy ország szervesen kialakult igazgatási keretei nem pusztán strukturális kérdések, 23
