Századok – 2021
2021 / 1. szám - A MAGYAR ÁLLAMISÁG FORDULÓPONTJAI - Székely Tamás: A kiegyezés mint biztonsági játszma. A dualizmus kora biztonságtörténeti perspektívából
SZÉKELY TAMÁS feloszlatták.46 Egy hosszú átmeneti időszakban (1867-1881) országos hatáskörű csendőrség híján a rendfenntartás feladata ismét a törvényhatóságokra hárult: a hírhedt vármegyei pandúrok egyszerre voltak a társadalom biztonságának zálogai és a hatósági túlkapások két lábon járó iskolapéldái. A közbiztonság - ahogy akkoriban mondták, a „közbátorság” — megszervezéséért a vármegyék feleltek, nem véletlen, hogy az éves alispáni jelentésekben kiemelt helyet kaptak a közbiztonsági ügyek.47 Politikailag bizonytalan vagy rendszerváltó időkben a bűnözés jellemzően megerősödik, nem volt ez másként az 1860-as évek végén sem, amikor a betyárkorszak utolsó nagy hullámával kellett az újjászervezés alatt álló magyar államnak megbirkóznia. A betyárok megfogyva bár, de túlélték a fénykorukat jelentő neoabszolutizmus időszakát, és továbbra is előszeretettel bujkáltak az alföldi mocsárvidékeken és nádasokban vagy éppen az észak-magyarországi és dunántúli erdőkkel borított hegy- és dombvidékeken. Jellemzően útonállásból éltek, de rendre követtek el erőszakos bűncselekményeket a településeken is a lólopástól a rablógyilkosságokig. Az olyan kétes hírű figuráknak, mint Rózsa Sándor, Sobri Jóska vagy Vidróczky Márton köszönhetően a betyárok ekkor már kitüntetett helyet vívtak ki maguknak a magyar néphagyományban. Annak ellenére, hogy egyértelmű biztonsági kockázatot jelentettek a törvény tisztelő társadalom egészére nézve, sokáig Robin Hood-szerű kultusz övezte őket.48 Amikor 1868 őszén a betyárok már a Nyugat-Dunántúlon is tömegesen megjelentek, Vas vármegye főispánját királyi biztossá nevezték ki, ami különleges jogosultságokat biztosított számára a bűnözési hullám letöréséhez (security issue).49 Széli József (actor) 1868. november 16-án egy 14 pontból álló szabályrendeletet tett közzé, amelyet a megye településein nagy számban kifüggesztettek és közhírré tettek. A célközönség tehát ebben az esetben a vármegye teljes polgári lakossága volt (audience), a rendkívüli szabályzat egyfelől az ő mindennapi életüket korlátozta, másfelől az ő személyes és vagyonbiztonságukat (referent object) volt hivatva védeni. Az embereket nemcsak a hatóságok támogatására szólították fel, de jutalmazták a körözött személyek (threat) kézre kerítését, és szigorúan büntették a bűnözők esetleges megsegítését. Hasonló intézkedésekre került sor a délvidéken is, ahol Ráday 46 Vö. Deák Ágnes: „Zsandáros és policzájos idők”. Bp. 2015. 47 Lásd például Ferenczy Istvánnak, Sopron vármegye alispánjának az 1875. évről szóló jelentését: MNL Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Soproni Levéltára, Sopron Vármegye Főispánjának Iratai (1872-1944), IV/B/401/2., no. 158. (1876. ápr. 24.) 48 A magyar folklór ezen sajátossága még a nemzetközi szakirodalom figyelmét is felkeltette, lásd Shin go Minamizuka: A social bandit in nineteenth century Hungary: Rózsa Sándor. Brandeton 2008.; Uő: Rózsa Sándor - Betyár vagy bandita? Bp. 2009.; Küllős Imola: Betyárok könyve. (Néprajzi tanulmányok) Bp. 1988.; Szabó Ferenc: A dél-alföldi betyárvilág. (A Gyulai Erkel Ferenc Múzeum Kiadványai 53-54.) Gyula 1964. 49 MNL Vas Megyei Levéltára (a továbbiakban: VaML) IV. 302/3, Vas Vármegye Főispáni Elnöki Iratok 1868 (Királybiztosi iratok), no. 5045/8 (1868. nov. 18.) 21
