Századok – 2021
2021 / 1. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Johanna Gehmacher – Elisa Heinrich – Corinna Oesch: Käthe Schirmacher: Agitation und autobiographische Praxis zwischen radikaler Frauenbewegung und völkischer Politik (Czeferner Dóra)
TÖRTÉNETI IRODALOM Johanna Gehmacher — Elisa Heinrich — Corinna Oesch KÄTHE SCHIRMACHER: AGITATION UND AUTOBIOGRAPHISCHE PRAXIS ZWISCHEN RADIKALER FRAUENBEWEGUNG UND VÖLKISCHER POLITIK Böhlau Verlag, Wien-Köln-Weimar 2018. 596 oldal „Miért tekintenek egy radikális nőmozgalmi aktivistára a nemzetiszocialisták követendő példaként? És miként fordulhat elő, hogy a korszakban, amikor a nők nagy része férjet keres és egyáltalán nem tartja fontosnak azt, amit csinál, valaki doktori címet szerez és karriert épít?” - e kérdéseket Johanna Gehmacher tette fel Käthe Schirmacherről publikált kötetük bemutatóján 2018. május 17-én a bécsi Urania Donausaaljában. Felvetései teljes mértékben illeszkednek azokhoz, amelyek a 2000-es évek nőtörténeti szakirodalmában megfogalmazódtak. (A recenzió szövegében oldalszám nélkül közölt idézetek a könyvbemutatón hangzottak el.) Az ezredforduló utáni kutatások egyik legfontosabb jellemzője a „régi vagy első nőmozgalom” {alte oder erste Frauenbewegung) vezető személyiségeinek újrafelfedezése. E tendencia kiindulópontjaként tekinthetünk Angelika Schaser munkájára Helene Lange és Gertrud Bäumer „politikai életközösségéről” (Eine Politische Lebensgemeinschaft. Köln—Wien—Weimar 2000), továbbá - többek között - Anita Augspurg életrajzára Anna Dünnebier és Ursu le Scheu tollából (Die Rebellion ist eine Frau. München 2002) vagy Corinna Oesch Yella Hertzka-monográfiájára (2014). Az említett biográfiák a korábbiaktól eltérő perspektívákból, a nőmozgalom transznacionális vetületeinek (újra)felfedezéséhez illeszkedve, innovatív társadalom-, kommunikáció- és kultúrtörténeti kérdésfelvetések mentén közelítettek a német, illetve osztrák nőjogi aktivisták életútjához. Ebbe a sorba illeszkedik legújabban a Bécsi Egyetem Modernkori Történeti Intézetében oktató és kutató Johanna Gehmacher, Elisa Heinrich és Corinna Oesch Käthe Schirmacherről (1865 Danzig [Gdansk] - 1930 Meran) publikált, csaknem 600 oldalas kötete, amely többéves, szisztematikus forrásfeltáró munka eredményeként látott napvilágot 2018-ban. Schirmacherről halála óta számos írás született. Ez ellentmondásos személyiségéhez kapcsolódóan elsősorban annak tudható be, hogy a radikális nőmozgalomtól a Német Nemzeti Néppártban (Deutschnationale Volkspartei) vállalt képviselőségig hosszú utat tett meg. A róla szóló korábbi művek azonban életútjának csupán egy-egy állomására fókuszáltak: germanisztikai és romanisztikai tanulmányaira, újságírói vagy szépírói karrierjére, az 1914 előtti német és nemzetközi radikális nőmozgalomban betöltött kulcsszerepére, külföldi előadókörútjain aratott szónoki sikereire, az évek előrehaladtával mind jobban mélyülő antiszemitizmusára, sovinizmusba hajló nacionalizmusára vagy éppen a nőkkel való intim, minden esetben hosszú ideig tartó élettársi kapcsolataira. Az egyeseket „csodálatra késztető”, másokat „irritáló” Schirmacherre halála után alig tíz évvel „német filozófusként”, „meggyőződéses antiszemitaként és antidemokrataként” hivatkozott Lisa Heiss, egy róla szóló életrajzi munka szerzője. (13.) Neve a második világháború után szinte teljesen feledésbe merült, azonban az 1970-es évek „új vagy második nőmozgalma” {neue oder zweite Frauenbewegung) ismételten magával hozta a „Schirmacher-reneszánszot”. Gehmacherék az ausztriai Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung által finanszírozott kutatási projektjük elsődleges céljaként nem egyszerűen egy Schirmacher-életrajz elkészítését tűzték ki. Személye sokkal inkább eszközként szolgált a monográfia szerzőinek arra, hogy részletesen elemezzék a korszak német és transznacionális nőmozgalmának konfliktusgócait, valamint a „gyengébb nem” oktatási, társadalmi, gazdasági és politikai egyenjogú215 SZÁZADOK 155. (2021) I. SZÁM
