Századok – 2021
2021 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Zoltán Boldizsár Simon: History in Times of Unprecedented Change. A Theory for the 21th Century (Törő László Dávid)
TÖRTÉNETI IRODALOM Zoltán Boldizsár Simon HISTORY IN TIMES OF UNPRECEDENTED CHANGE A Theory for the 21th Century Bloomsbury Academic, London-New York 2019. 224 oldal. Simon Zoltán Boldizsár a Leideni Egyetem adjunktusa és a Bielefeldi Egyetem tudományos munkatársa, az itt ismertetett kötet (Történelem példátlan változások idején: elmélet a 21. századhoz) pedig a szerző első könyve. Simonnak számos tanulmánya jelent már meg rangos, történetelmélettel foglalkozó folyóiratokban (például a History and Theory vagy a Rethinking History hasábjain), kutatási területe tehát főleg a történetfilozófia és a történetelmélet kérdéseihez kötődik. Művének ambiciózusságát már az alcíme is előrevetíti, hiszen egy 21. századi történetelmélet kifejtését ígéri. A második világháború végétől napjainkig terjedő időszak sajátos jelensége a szerző szerint abban fogható meg, hogy a nyugati társadalmakban egyre inkább elterjedt az emberiség múltjától (és jelenétől) radikálisan eltérő jövő lehetőségének víziója. Ebben a jövőképben reális opció az emberiség kihalása vagy az emberi lét meghaladása a technológia által. Egy esetleges atomháború, ökológiai katasztrófa vagy a technológiai szingularitás jelentik a jövő három legnagyobb fenyegetését. E precedens nélküli változások megvalósulásának esélyei természetesen vitatottak, és ezzel a szerző is számol, úgy gondolja azonban, hogy már a bekövetkezésük puszta lehetősége is hatással van a társadalom történelemképére. A példátlan változások már nem érthetők meg a modern, lineáris, narratív történelemértelmezés segítségével, ugyanis a szingularitás és a nukleáris pusztítás egy minden addigi történelmi előzményt és emberi vívmányt lenullázó eseményhez kapcsolódnak. Amennyiben a jövő egy ilyen esemény lehetőségét rejti magában, úgy e fenyegetés a múlthoz való viszonyunkat is átalakítja. Az új történeti felfogás ebből kifolyólag elveti a folytonosságot, és olyan időérzékelés jellemzi, amelyben a fennálló viszonyokat felforgató és valami teljesen új dolog megszületéséhez vezető események kapják a főszerepet - a szerző ezeket a történéseket „korszakos eseményeknek” {epochal event} nevezi. Egy példa az ilyen gyökeres átalakulást magában hordozó időszakra a Reinhard Koselleck által „Sattelzeit ” névvel illetett korszak (kb. 1750-1850), amikor a radikális változások a teljesen megváltozott valóság leírására szintén radikálisan új fogalmakat hívtak életre. Mindez azt is jelzi, hogy a „korszakos esemény” terminusát nehéz egyetlen történelmi eseményhez kötni. A múlt a jelen nyugati társadalma számára már nem az azonosulás terepe és tanulságok forrása (a szerző itt többek között a gyarmati múltra emlékeztető szobrok eltávolítását hozza fel példának); a történeti vizsgálódás legfeljebb csak azt árulhatja el, kik nem akarunk lenni a jövőben. Az itt kifejtett gondolatoknak külön aktualitást ad a könyv megjelenése utáni évben elterjedő koronavírus-járvány, amely talán értelmezhető korszakos eseményként. Nem is beszélve az Egyesült Államokban 2020-ban felerősödő és a szobordöntögetésekhez kapcsolódó emlékezetpolitikai vitákról, amelyek a múlttól való elidegenedés szándékának jelei. A művet viszonylag kis terjedelme ellenére rendkívüli gondolatgazdagság jellemzi, és már a kitűzött célja miatt is kiérdemelheti a történészek figyelmét. Simon Zoltán Boldizsár ügyel a pontos fogalmi meghatározásokra (például nem azonosítja a pozitivizmust egyszerűen a tényközpontúsággal, különbséget tesz a historizmus és a posztmodern között), illetve igyekszik érthetővé, popkulturális utalások által (ezek sora a TerminátortéA a Harry Potteren át a Westworldig terjed) könnyebben megragadhatóvá tenni az általa leírtakat. A könyv ráadásul nemcsak ismert fogalmakat jár körül, hanem számos új (a „korszakos esemény”-hez hasonló) terminus bevezetésérére is törekszik. Ilyen kifejezés a „kvázi-szubsztancialista tör1351 SZÁZADOK 155. (2021) 6. SZÁM
