Századok – 2021
2021 / 6. szám - TÖRTÉNETI IRODALOM - Novák Attila: Ideológia és önazonosság. Az 1953-as budapesti cionista per (Huhák Heléna)
TÖRTÉNETI IRODALOM Lovra Éva a várostipológia elméleti és módszertani dilemmáiba is beavatja az erre fogékony olvasóit. Az Osztrák-Magyar Monarchia városainak tanulmányozása során ugyanis arra a következtetésre jutott, hogy szemben az európai városok többségével, ahol viszonylag pontosan meghatározhatók a városiasodás egyes történeti rétegei, Magyarországon a különböző korok, stílusjegyek sokszor nagyon nehezen megragadható átfedésbe kerültek egymással. Mindez egy, a hagyományos olasz, angol és francia városmorfológiai iskolákra építő, azokat kombináló, de a közép-európai viszonyokra optimalizált metodológia kidolgozását tette szükségessé. A szerző által alkalmazott, úgynevezett integrált városmorfológiai módszer négy pilléren nyugszik: 1. a lehatárolt terület utcahálózat-mintájának meghatározásán, 2. a parcellák és épületek, illetve ezek utcahálózattal való kapcsolatának elemzésén, 3. a teleksorok és városi tömbök formájának és az utcához való kapcsolódásának meghatározásán, valamint 4. a zöld és szabad területek számbavételén. A tipológia során bizonyos specifikus elemek különösen hangsúlyos helyet kaptak, ilyen például a városok vasúti kapcsolódása, amely a korszakban a városfejlődés irányának egyik meghatározójának bizonyult. Ugyancsak fontos a történelmi városmag szerepe: az a kérdés ugyanis, hogy a központ milyen mértékben őrizte meg eredeti arculatát a századfordulós urbanizáció időszakában, nagyban befolyásolta a város egészének átalakulását. A szerző kiemelten kezeli továbbá a természeti környezetnek a várostipológiában betöltött szerepét is. Mindezeket figyelembe véve Lovra Éva összesen 70 egykori magyarországi várost vizsgált kutatásai során és kitekintésként további 10 Lajtán túli városba is „ellátogatott”. Azzal a nem titkolt szándékkal térképezte fel a kései történelmi Magyarország városait, hogy rácáfoljon arra a városmorfológiai tézisre, amely szerint a formák és azok kombinációinak sokasága olyannyira egyedi városképeket eredményeznek, hogy nem is lehetséges semmilyen tipológia. A Lovra-fele tipológia ezzel szemben összesen 41 különféle városszövettípust, 16 városi alaptípust és 9 végleges várostípust különböztet meg a régi Magyarországon. A nagyívű és valóban nem egyszerű rendszerezés azonban a szerző szerint nem öncélú munka: ez teszi lehetővé ugyanis a várost felépítő alakzatok, a városszerkezet, az épített és természeti környezet együttes olvasatát. Mindez pedig az épített örökség meghatározásának, ápolásának és védelemének ügyét is hatékonyan szolgálhatja. Lovra Éva munkája az urbanista szaknyelvben és irodalomban nem vagy csak kevésbé jártas olvasók számára is kimondottan érdekes és élvezetes olvasmány. Nemcsak a helytörténettel és várostörténettel foglalkozó történészek számára ajánlható bátran, hanem mindenkinek, aki szívesen vesz kezébe egy a kettős Monarchia koráról szóló, tudományos igénnyel és alapossággal megírt, ugyanakkor rajzokkal, ábrákkal, fényképekkel és térképekkel rendkívül gazdagon illusztrált kötetet. Székely Tamás Novak Attila IDEOLÓGIA ÉS ÖNAZONOSSÁG Az 1953-as budapesti cionista per Nemzeti Emlékezet Bizottsága, Bp. 2020. 203 oldal „Átmeneti lebegés.” Ezzel a fordulattal jellemezte Bibó István a holokauszt utáni zsidóságnak az eredeti közösséghez való tartozás és az asszimiláció közé szorult állapotát {Bibó István: Zsidókérdés Magyarországon 1944 után. Bp. 2001.). Az ebből való kitörést a közösség egy része a cionizmushoz való csatlakozásban találta meg. Ezt tette 1946-ban a 14 éves Engländer Tibor is, 1341 SZÁZADOK 155. (2021) 6. SZÁM
