Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? megszólalásával kapcsolatban. Emiatt kereste fel például Berecz János, az ideológiai ügyekért akkoriban felelős pártvezető a Történettudományi Intézetet, hogy személyesen is találkozva az ottani vezető kutatókkal, közvetlen módon tájékozódjék a szerinte nem mindenben helyes történészi irányvonalról (1986-ban, talán 1987-ben történt az említett eset, és ezen a szűk körű megbeszélésen, egyetlen fiatalként, magam is részt vehettem). Mindez a legkevésbé sem jelentette azonban, hogy az akadémiai kutatóközösség akár egy percre is elvesztette volna a párt addigi jóindulatú támogatását, mert, úgymond, feladta volna a marxista-leninista eszmeiség rá bízott ápolását. Holott, bizonyos tekintetben, ez olykor valóban megtörténhetett, bár nem tudni, hogy ki szabta volna meg akkor a marxista-leninista szemléleti kánont. A politikailag jóváhagyott és ezáltal hivatalossá tett szakmai álláspont és szemléletmód tágítása, valamint annak azért bizonyos keretek közé szorítása szintén ettől az együttműködéstől függött. így kerülhetett sor a „nemzeti kérdés vagy szempont” bizonyos fokú akceptálására, a marxista-leninista kánonba való beemelésére az 1980-as években. A fejlemény hátterében a kádári külpolitika érzékelhető elmozdulása bújt meg, melyet főként a Ceausescu-rendszer durva magyar kisebbségellenes politikája, valamint az váltott ki, hogy a hazai népi írói tábor (lásd Illyés Gyula publicisztikáját)55 élénken szorgalmazta ekkortájt a határozottabb magyar politikai fellépést a külhoni magyar kisebbség diszkriminációjával szemben. Nem véletlenül kérte fel tehát az 1980-as évek első felében a pártközpont agitációs és propaganda osztálya (!) az akadémiai történettudományi intézetet, hogy folytasson összehangolt kutatásokat a nemzeti kérdésnek a modern kori magyar történelemben játszott szerepével kapcsolatban. Amikor végül sor került a titkosnak (,,intern”-nek) minősített kéziratok intézeti megvitatására, az ülésen végig ott ültek a pártközpont illetékes osztályának a munkatársai is.56 55 Illyés Gyula: Hajszálgyökerek. Bp. 1971.; Uő: Szellem és erőszak. Bp. 1978. Illyés ez utóbbi könyvét a hatóságok be is tiltották. 56 A szóban forgó ülésről, amelyet jelen sorok szerzője is végigült, ennyi látott csupán napvilágot: ,,»A nemzeti tudat hazánkban. A nemzeti-, nemzetiségi kérdés korunkban« címmel egész napos szakmai-ideológiai konferencia volt az Intézetben [1984] május 28-án, ahol az agit-prop. téma anyagainak megvitatására került sor.” 5. A.: Az MTA Történettudományi Intézetének hírei (1981-1984). Történelmi Szemle 29. (1986) 183. A projekthez készült kéziratok közül egyedül Szűcs Jenő szövege kapott akkoriban nyilvánosságot úgy, hogy annak Valóság-beli közlését maga Aczél György engedélyezte, némi cenzurális beavatkozás (csonkítás) árán. Lásd Szűcs Jenő: Történeti „eredet”-kérdések és nemzeti tudat. Valóság 28. (1985) 3. sz. 31-49. Ehhez fogható politikai háttérmunka előzte meg és tette egyáltalán kivitelezhetővé az Erdély története című nagyszabású, úgyszintén az akadémiai intézet kebelén belül végrehajtott kutatási projekt munkálatait is. Az utóbbi, felettébb kényes vállalkozás politikai fedezetéül szolgált, hogy a történettudósként is ténykedő Köpeczi Bélát nevezték ki a háromkötetes szintézis főszerkesztőjének, aki maga a kádári 1330
