Századok – 2021
2021 / 6. szám - NÉZŐPONT - Gyáni Gábor: Mi fán terem a marxista történetírás?
MI FÁN TEREM A MARXISTA TÖRTÉNETÍRÁS? objektív tudás semmiképp sem ölthetett magára plurális jelleget.46 Ezt tudva jelenthette ki Tolnai a Ránki vitacikkére írt rövid válaszában, hogy „ellentéteink lényege legkevésbé sem személyes, hanem tudományos, és - ami ugyanazt jelenti - világnézeti”.47 Hiszen - folytatta Tolnai a korábbról már jól ismert gondolatmenetet - a marxista-leninista fogalmak szerint való tudomány van hivatva arra, hogy a világ „törvényszerűségeinek feltárásával hozzájáruljunk az emberiség mai problémáinak a megoldásához”.48 Ránki azonban - szögezte le végül Tolnai - egyenesen tagadja ezeknek az általános objektív törvényeknek a mindenhatóságát, mert - ahogy ma mondanánk - megtér a historizmushoz, amikor arról elmélkedik, hogy kizárólag az idő és a tér konkrét összefüggéseiben lehet megítélni egy sor történelmi problémát.49 46 Az MSZMP ideológiai vezetése néhány év múlva ezt külön határozatban deklarálta az elhajló (revizionista) filozófusok (a lukácsisták) elleni eszmei küzdelmek során. Az MSZMP Központi Bizottsága Kultúrpolitikai Munkaközösségének állásfoglalása néhány társadalomkutató antimarxista nézeteiről. 1973. március. In: Az MSZMP határozatai és dokumentumai, 1971-1975. Bp. 1978. 456-469. Az ügyhöz vö. Filozófus-per 1973. A Világosság különkiadása. E. n. [1989]. 47 Tolnai György: Tudományos szemlélet és vitakészség történetírásunkban. Amire Ránki György cikke nem válaszol. Valóság 11. (1968) 9. sz. 86. Tolnai írása, amely Ránkit vitára ingerelte: Uö: Önálló gazdasági fejlődés vagy tőkés függés? Valóság 11. (1968) 6. sz. 50-60. 48 Tolnai G./Tudományos szemlélet i. m. 86. 49 Ránkinak a Tolnai által kifogásolt megállapításához vö. Ránki György: Sémák és hamis alternatívák. Megjegyzések Tolnai György vitacikkéhez. Valóság 11. (1968) 7. sz. 127. 50 Uo. 89., 90. Ránki, saját megítélése szerint, ezzel szemben azt a fajta marxizmust érvényesíti vitapartnerének az adott kérdésben elfoglalt álláspontjától eltérően, amely már inkább megfelel a szakszerűség (az ily értelemben vett tudományos racionalitás) követelményének; ez így sokkalta alkalmasabb lehet a történeti igazság felmutatására, mint bármiféle ideológiai sémába burkolt okfejtés. „Ha valaki marxistának vallja magát, az még nem biztos, hogy a tudás birtokában van” — vonja meg Ránki sommásan a mérleget Tolnai szerinte tudománytalan és „konstruált politikai vitát” sejtető történeti koncepcióját illetően.50 Ennek a valamikori polémiának a felelevenítésével arra kívántunk utalni, hogy a marxista kánonharc korabeli körülményei között érzékelhető volt már valamiféle átalakulás a „marxista-leninista tudományosság” közkeletű fogalmát illetően. Semmiképp sem beszélhetünk azonban arról, hogy ez a változás végképp eltörölte volna a marxista-leninista eszmei önazonosság tudatát, teret adva ezáltal egy immár tisztán a „polgári világnézetben” fogant másféle tudományos erudíciónak és szemléletmódnak; bár Tolnai kimondatlanul éppen ezt a vádat fogalmazta meg, amikor Ránkit kárhoztatta. Egy, az előbbihez hasonló vita két historikus (vagy bármely más humán- és társadalomtudós) között egy-másfél évtizeddel korábban még olyan mederbe terelődött volna, ahol a „nem marxista” eltévelyedés vádja képezi a legfőbb érvet a másik fél 1326
