Századok – 2021
2021 / 6. szám - TANULMÁNYOK - Csernus-Lukács Szilveszter: Nyelvpolitika és anyanyelvi megoszlás Bács-Bodrog vármegyében 1862-ben
CSERNUS-LUKÁCS SZILVESZTER (3 abszolút magyar és az abszolút szerb többségű Tiszaföldvár [ma Bácsföldvár, szerbül Backo Gradiste, ma Szerbia]) községi ügyekezelési nyelve volt, azok a vármegye lakosainak 5,55%-át45 tették ki. Ezekben 52,94%-nyi magyar többség mellett 44,2%-nyi szerb, 2,76%-nyi zsidó és kevés német élt. 45 A szabad királyi városok népességét is hozzászámolva ez az arány 5,53%. A vármegyei népesség 1%-át sem kitevő Obrovácon (ma Boróc, szerbül Obrovac, ma Szerbia) szinte egyenlő arányban (50,04% - 49,76%) élő németi és szerbek anyanyelvei divatoztak, ami az elenyésző számú zsidó lakosságnak is megfelelhetett. Ügykezelési nyelvként e kettőt 3 abszolút szerb és 2 abszolút német többségű község használta, melyek népessége a vármegye lakosságának 3,43%-a volt. A szerb többség (61,35%) mellett ez német (36,24%), magyar (5,08%), zsidó (4,25%) és szlovák (2,93%) lakosságot jelentett. A két divatozó nyelvvel jellemzett községek közé tartozott még a vármegye lakosságának 1%-át kitevő Nemesmilitics (szerbül Svetozar Militié, ma Szerbia), ahol az 54,56%-ot kitevő magyar és a 43,3%-os „dalmata”népesség anyanyelvei divatoztak, amiket 2%-os zsidó lakosság egészített ki. Ezen nyelvpár ügykezelési nyelvként máshol nem szerepelt, míg a következő nyelvpárok csak egyes községek ügykezelésében fordultak elő. „Dalmata” mellett használt német ügykezelési nyelvet az abszolút „dalmata” többségű Bács (szerbül Bac, ma Szerbia) és a relatív német többségű Bajmok (ma Szerbia), a vármegyei népesség összesen alig 2%-a. A két község 52,74%-os „dalmata” többséggel, 43,82%-os német, 2,2%-os zsidó, 1,24%-os magyar és elhanyagolható szerb népességgel rendelkezett. Magyar és német nyelvet használt a helyi közigazgatásban 6 (5 abszolút német és 1 abszolút rutén többségű) község, amelyek lakossága a vármegye népességének 6,73%-át alkotta. 69,59%-os német többség mellett ez 11,09%-nyi „dalmatára”, 8,86%nyi magyarra, 7,82%-nyi ruténra és 2,64%-nyi zsidóra tagolódott. A magyarszlovák községi igazgatási nyelvű Bácsújfalu (szerbül Selenca, ma Szerbia) lakossága a vármegye népességének 1%-át sem tette ki, a községet 56,01%-os szlovák többsége mellett, 44,7% magyar és maréknyi zsidó lakos alkotta. Bács-Bodrog vármegye három párhuzamosan használt nyelvre is szolgáltatott példát mind a hétköznapi nyelvhasználat, mind az ügykezelési nyelv terén. Három divatozó nyelv a vármegye lakosságának 1,6%-át tömörítő Bikityet és Felsőszentivánt jellemezte, ezek mindkét községben a csaknem egyensúlyban lévő magyar, német és „dalmata” népesség (37,19% - 24,64% - 36,57%) anyanyelvei voltak, kiket 1,6%-ot kitevő zsidó lakosság egészített ki. A három nyelv egymás mellett községi ügykezelési nyelvként ugyanakkor csak a vármegyei lakosság 1%-át kitevő Szontán (magyarul Szond, szerbül Sonta, ma Szerbia) került 1295
